Ukrán náciknak tapsikolás – na pont ezért nem kell nyugati kioktatás arról, hogyan viszonyuljunk Ukrajnához!

Legtöbb olvasónk bizonyára a fejét fogta a hír hallatán, miszerint Kanadában sikerült tapsviharral köszönteni egy ukrán háborús „hőst” – mint kiderült, a Waffen-SS egy korábbi tagját. 

Én inkább ámulok rajta – hiszen mégiscsak egy hipergyors információs társadalomban élünk a XXI. században. Egyes gondolkodók szerint ma már nem is igazán a pénz a legértékesebb valuta, hanem maga az információ. Ilyen világban azért, tegyük szívünkre kezünket,

Nekem mindenesetre logikusnak tűnik, hogy ha a Simon Wiesenthal Központ jóvoltálból kiderülhetett, hogy amúgy a drága idős bácsika Waffen-SS tiszt volt, akkor a kanadai illetékesek is ki tudták volna ezt nyomozni, méghozzá játszi könnyedséggel.

De ugye nem azzal kell foglalkozni, hogy „mi lett volna, ha...”, ennek nincs relevanciája. Közben már elindult a mutogatás: „ő volt, nem, hanem ő”. De ezt meccseljék majd le a kanadaiak, szabad, szuverén döntésük, hogy ezt a helyzetet hogyan oldják meg, hogyan kommunikálják a szavazóik felé, illetve hogy maguk a szavazók miképpen fognak viszonyulni hozzájuk legközelebb. 

Ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy mit üzen ez a malőr Európa, annak is – ha megengednek ennyi elfogultságot – normálisabb, közép-keleti része felé. 

Nehéz elhinni, hogy ha nincs Biden mellett a csapata, térképen be tudná lőni, hol van Ukrajna. Nem azt mondom, hogy az USA elnöke túl idős lenne, és a vezetői feladatok már kifognának rajta. Én azt állítom, hogy Biden fénykorában sem tudta volna végrehajtani ezt a feladatot. Ahogy Trudeau sem tudja. Hiába fiatal, ereje teljében lévő titán (meg még ki tudja, milyen jelzőkkel szokták illetni a balos sajtóban), nyugodtan kijelenthető, hogy épp olyan fogalmatlan, mint washingtoni kollégája – ha nem még inkább az. 

Egy pillanatra képzeljük már el, hogy olyan bonyolult dolgokkal bombázzuk szegény Trudeau agyát, mint az európai történelem!

Tud ő bármit arról, hogy az 1943-ban alakult Galíciai SS a nyugat-ukrajnai Galícia régióból származó újoncokból állt?  Tud ő bármit arról, hogy miféle mészárlást rendeztek a lengyelek ellen az ukránok 1943 és 1945 között Volinyban (Volhíniában)? Egyáltalán – ha nem vagyok rosszindulatú – tudja, hogy a lengyel és az ukrán két külön nép? Tudja-e, mitől szitokszó mindenhol Sztepan Bandera neve, Ukrajnát leszámítva?

Erősen kétlem. Ebből következően pedig az is erősen kétséges, tisztában van-e az európai politikai viszonyrendszerrel, ami azért, valljuk be, 

No nem baj, az ma már nem gáz, hogy nem tudunk semmit. Menni attól még lehet előre, aztán ha összevissza törünk mindent a porcelánboltban, hát ugyan kit érdekel? Ennek megfelelően Trudeau azonnal le is szögezte, hogy dolgoznak tovább az „orosz dezinformáció és propaganda” visszaszorításán (bár hogy ez mit jelent, nem tudni), és továbbra is „rendíthetetlenül és határozottan támogatjuk Ukrajnát”.

Ez pedig a második üzenet Európa számára: nem elég, hogy ostobák a nyugati vezetők, de még arcátlanok is. 

Mert hát az ész nélküli külpolitika következményeivel foglalkozni már nem nagyon kell. Azon most ne is rugózzunk, hogy dollármilliókat vesznek ki a kanadaiak zsebéből, hogy az ukránoknak adják. A kanadaiak döntik el, hogy ez így oké-e, és meddig szeretnék űzni a játékot, magyarként nekem ebbe nincs beleszólásom. Az már inkább érdekes kérdés, hogy a nyugati pénzcsap miatt milyen mértékig fognak elpofátlanodni Zelenszkijék. Már most tisztán látni, mennyire ütnek-rúgnak, harapdálnak, és kussra intenek mindenkit, aki nem adja meg rögtön (ráadásul a meghatottságtól könnyes szemmel) azt, amit kérnek – illetve mostanság már egyre inkább követelnek.

Az, hogy a lengyelekbe is belerúgnak, a magyar kisebbséget is csesztethetik, „mert Slava Ukraini”, ugyan mit is érdekli a Nagy Trudeau-t vagy a Még Nagyobb Bident? (Én mondjuk abban is kételkedem, hogy egyáltalán gondolkodnak-e ennyire előre). 

Szóval mi a tanulság? Az, hogy folytatni kell, amit eddig is csináltunk: az önálló politikát. 

Nem kell automatikusan bólogatni és azt csinálni, amit a Nyugat mond, mert előbb-utóbb ki fog derülni, hogy a valóság kicsit bonyolultabb, mint Disney-kishercegek harca a nagy gonosz sárkány ellen. Ez az, amit Trudeau-nak, Bidennek, David Pressmannek is fel kellene fognia: hogy

Nem véletlen, hogy a modern kori Ukrajna a háború előtt három dologról volt igazán hírhedt: a korrupcióról, a csempészcigiről és a prostituáltakról. 

És Pressmanéknek azt is el kell fogadnia, hogy ezen még az sem fog változtatni, ha Kanada vagy az Egyesült Államok tapsikol könnyes szemmel ukrán vezetők előtt. Itt más világ van.

Szóval ha lehet egy kérésünk: vagy ne legyenek ostobák, vagy vegyenek vissza az arcukból. Nem kell minden ország helyett eldönteni, hogyan viszonyuljanak a háborúhoz, az ukránokhoz, az oroszokhoz. Ezt meg tudjuk mi is tenni, köszönjük szépen! Higgyék el, sokkal jobban ismerjük az itteni viszonyokat, mint maguk ott Washingtonban vagy Ottawában! 

Nyitókép: Mandiner-szerkesztés. Fotók: Saul Loeb, Adek Berry / AFP; Koszticsák Szilárd / MTI