Ria-ria, milyen Hungária?

2016. június 15. 14:00

Jöjjön pár evidencia tisztázása az Eb, a foci és valódi identitásunk kapcsán.

2016. június 15. 14:00
Kardos Gábor

A tények ugyebár makacs dolgok és nem szerencsés „győzni” felettük. A tényeknél maradva pedig nem mi magyarok győztük le az osztrákokat, hanem 11 magyar focista éppen jobban focizott 11 (aztán csak 10) „osztrák” focistánál. Ráadásul az osztrák válogatott tagjai közül az egyik ugyebár magyar és nagyon el kéne gondolkoznunk a nyilatkozatán – hogyan és miért sikerült őt elüldözni az országból, miért „idegen” színekben lett válogatott.

Azt szintén rögzítsük tényként, hogy Ausztriát - pontosabban az osztrák gazdaságot! - akkor győzi le a magyar, ha egészen máshogy dolgozunk ezen és nem ilyen pótcselekvésekben éljük ki magunkat, ha megértjük, miért mennek oda át dolgozni olyan sokan (lám, még az osztrák fociválogatottban is van egy emigráns magyar...) - ha ismét vonzóbb lesz itt élni mint ott. Segítek: nem attól lesz az, ha hülyeségeket ordítozunk össze-vissza.

MI A GYŐZELEM? KIT ÉS MIKOR GYŐZNÉNK LE ÚGY IGAZÁN?

Ja és akkor sem az osztrákokat győznénk le mi magyarok, ha a gazdaságunk erősebb és az országunk szebb, rendezettebb és demokratikusabb lenne - vagy akár ha a sport minden ágában stabilan jobbak lennénk náluk. Azzal inkább magunkat, saját korlátoltságainkat győznénk le. Az osztrákokat legfeljebb 1848-ban lehetett volna igazán legyőzni, de még ez sem igaz, mert a Bécs előtt visszaforduló magyar hadsereg akkor a bécsi forradalmat vagyis az osztrák nép szabadságát segítette volna meg elnyomóival szemben... már ha nem retten meg a történelmi lehetőségtől és nem fordul vissza. Mit is harsoghatnánk hát kórusban e történelem lelátójáról? Rán-rán-Turán?

RIA, RIA, HUNGÁRIA

Ha már itt tartunk, ejtsünk pár keresetlen szót a nemzeti identitásról is. Leghangosabban azok üvöltik most együtt a tömeggel, hogy RIA-RIA-HUNGÁRIA, akiknek a legkevesebb fogalmuk van arról, mit jelent ez a szó: Hungária, és pontosabban milyen identitást fejezett ki évszázadokon át. Segítek, ha töriből nem maradt meg: egyáltalán nem magyar és egyáltalán nem nemzeti identitás volt a hungarus identitás - épp ezért vallhatta magáénak békességben minden más velünk együtt élő nép, a rácok, tótok, oláhok és a többiek!

Nem is voltak jelentős etnikai, pláne nemzeti konfliktusok köztünk – egészen a nacionalizmusok megerősödéséig, amikor aztán gyorsan szét is esett darabokra a történelmi Magyarország. Az a bizonyos Hungária. Úgyhogy legfeljebb az szurkolhatna Hungáriának, aki egyáltalán tudja, mit jelent és a történelmi hungarus identitással azonosul. Mint például e sorok írója, meg még talán néhány száz ember a Kárpát-medencében...

Jelentem: ez a történelmi meccs jó régóta vesztésre áll Hungária számára. Minél többen és minél hamisabban üvöltöznek itt Hungáriát, annál inkább. Kábé csak a RIA maradt ebből Trianon óta, és jobban tennék, ha csak azt üvöltenék a meccsen, mert valójában ők ezzel a csonka-magyar tudattal azonosulnak. Lelkük rajta. Fogjuk már fel legalább egy picit, hogy az ezeréves államiság alapját képező Szent Korona-tan alapján egy szlovák, erdélyi román, délvidéki szerb vagy őrvidéki osztrák is teljes joggal szurkolhatna Ria-Ria-Hungária felkiáltással, mivel ezek a népek ugyanúgy és ugyanaz alá a korona alá tartoztak mint a magyarok. Közjogilag nem volt és nem lehetett különbségtétel. Amikor lett, szét is esett az egész rögtön Trianonban, de az ugye nem magyar győzelem volt, abban remélem csak egyet tudunk érteni...

Focizni amúgy jó dolog lenne, magam is egy ideig fociztam, de aztán pont az vette el a kedvemet, hogy láttam: mit csináltak itt és a „nagyvilágban” a fociból. Azzal már nem tudtam azonosulni, ahogy ép lelkű és szellemű ember nyilván nem azonosulhat egy ilyen szisztémával, ami a pénzen és a pénzmosáson kívül legfeljebb egy full kamu celebkultuszt és totál hamis nacionalizmust vagy nem kevésbé fals lokálpatriotizmust közvetít az egyes csapatok kommersz bálványozásával.

SZERELEMBŐL VAGY PROFIN, PÉNZÉRT – A FOCIBAN SE LEGYEN MÁR MINDEGY

Kezdődik ott, hogy akinek tényleg szerelem a foci, az feltehetőleg megérti, hogy a szerelmet csinálni miért jobb mint passzívan, voyeurként nézni. Innen, a foci valódi szerelmeseinek szemével nézve a kommersz meccsnézés ugyebár peep show. A válogatott meccse meg nemzeti peep show. Azt is megérthetnénk végre ezen az alapon, hogy miért lenne jobb tényleg szerelemből csinálni a focit is, mint pénzért, „profiként”... Az utóbbit, a tévén közvetített vagy stadionokban nézett profi tömegfocit, a foci tömeges prostitúcióját legfeljebb az különbözteti meg a pornótól és az útszéli prostitúciótól, hogy azokkal ellentétben teljesen hamis társadalmi-politikai üzenetek médiumává válik. Sőt: gyakorlatilag az egyetlen átélhető identitást közvetíti egy önmagából ezáltal teljesen kifordult, elidegenedett társadalomban. (Ezzel a foci összemérhetetlenül nagyobb károkat okoz a társdalomnak mint a sima prostitúció vagy a pornó.)

Nemzeti fétis és tabu: ha bárki most bármilyen kérdést mer feltenni a „magyar győzelem” kapcsán vagy akár csak merészel csendben maradni és nem együtt üvölteni a fanatizált tömegekkel, az gyakorlatilag hazaárulónak számít. Holott egy normális országban – jelesül itt, ebben a Kárpát-medencében, a történelmi Hungáriában is éppen az ilyen fals nacionalizmusok megjelenése volt a nagy, tragikus történelmi hazaárulás, ami aztán vészes gyorsasággal a széteséshez és Trianonhoz vezetett. Rögzítsük tehát történelmi tényként: vállalható identitásunk, amit esetleg kórusban skandálhatnánk, utoljára a nacionalizmusok megjelenése előtt volt. Igen, Hungária lenne a megfejtés, de egészen más értelemben, mint amit harsog itt egy magából kifordult országnyi tömeg.

Tényleg az volna a hazafiság netovábbja és fő ismérve, hogy meccseken üvöltözünk és kifütyüljük az ellenfelet? Az volna „antiszociális”, aki most nem ünnepli a pótcselekvést és a hülyeséget mint győzelmet? A csányik és orbánok győzelmét az őket megérdemlő népük felett... (Mert ezzel leginkább ők és az ő demagóg szisztémájuk, a nép megvezetése győzött – lám működik a kerítés és a migránshisztéria után a focihisztéria is! Úgy dübörög a propaganda-gépezet, ahogy utoljára … kik is járatták csúcsra az Aranycsapat idején? Milyen rezsim propagandája volt? Mikor, kiknek és miért lett ekkora és ilyen fétis, ennyire mindent überelő propagandaeszköz a magyar foci? Emlékszünk még erre? Na, vegyünk vissza akkor a győzelmi mámorból, de azonnal és nagyon!)

Nem inkább azok antiszociálisak és hazaárulók, akik most ilyesmiket mondanak és gondolnak másokról, de ha a környékük fáit, helyi vagy régiós közösségeik értékeit, demokráciáját kéne megvédeni, akkor persze sehol sincsenek. Akkor gyáván kushadnak, elbújnak egy sarokba. Egy részük netán még leliberálisozza, lezsidózza-sorosbérencezi azokat, akik adott esetben ilyen civil ügyekben fellépnek, jogvédőként vagy egyszerű civilként, lokálpatriótaként. Pedig a valódi politikai ügyeinknek, a helyi közösségek értékeinek pont semmi közük nincs a pártpolitikához (utóbbi legfeljebb csak lenyúlja ezeket, minden legitim alap nélkül). 

MI KÜLÖNBÖZTETNÉ MEG A VALÓDI IDENTITÁSUNKAT A KAMUTÓL?

Nincs olyan, hogy pirosfehérzöld konyha, nincs általában olyan, hogy „magyar táj”, csak zalai dombok vannak, Bakony, Mátra vagy Alföld, Hortobágy, csak kisalföldi táj van meg felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, partiumi, délvidéki és őrvidéki – és ezeknek valaha mind saját ízeik, saját markáns identitásuk, öntudatuk és kultúrájuk volt, amit aztán mind bedarált, legyalult egy nemzetinek mondott ideológia.

Végül jött a paprikás-magyaros Ungarische Küche, a komcsik gulyáskommunizmusa meg a paprikás csirke, az osztrákok által törököktől átvett panírozással együtt, ami évtizedekre padlóra küldte a magyar gasztronómiát. Annyira ízléstelen dolog volt ez mintha egy régióink ízeit bemutató nyolcfogásos vacsorát beraktak volna egy mixerbe és egy nagy kondérban tálalták fel. Jól bepaprikázva... Na, ilyen a nacionalizmus boszorkánykonyhája! A gasztronómiában nagy nehezen most kezdünk felállni onnan és pontosan azzal, hogy újra felfedezzük nagyon lassan a régiók ízeit és identitását. Ha én tényleg vagyok valaki és jöttem valahonnan, akkor az nem csupán egy pirosfehérzöld magyar táj, hanem egy annál sokkal konkrétabban kirajzolódó kulturális háttér, egy régió. Minden más, aminek nem lokálpatriotizmus és régiós tudat az alapja, abszolút kamu és hazug identitás. (Közbevetőleg: ma egy régiónak sincs focicsapata, mert minden valódi identitás eleve ki van zárva egy ilyen kamugépezetből, ahol csak kamu identitás promózása jöhet számításba!)

Furcsának tűnik? Pedig történelmi tény, hogy évszázadokon át ez volt a valódi identitásunk: a régiós identitás. Hogy épp melyik birodalomhoz vagy hűbérúrhoz tartozott az adott vidék, az változhatott, de a régiós identitás és a rá jellemző egyedi kultúra megmaradt. Egészen a minden valódi identitást és kultúrát bedaráló-legyaluló nacionalizmusok, illetve a velük szembeni kizárólagos alternatívának hazudott internacionalista ideológiák (például a kommunizmus vagy a mai globalizmus) megjelenéséig, ami aztán leparasztozta, folklórrá degradálta és kivetkőztette magából a valódi identitásunkat... Hát így. Az igazi igazságot persze sosem akarjuk tudni ezzel kapcsolatban sem, de az vajmi keveset változtat a tényeken és sorsunkon, amit a különféle hazugságok harsogásával sem kerülhetünk el. Sőt: épp így teljesedik be rajtunk.
 
A FOCI-FUNDAMENTALIZMUSRÓL
 

A focihuliganizmus dúlását nézve a sajtóban is többen észrevették a párhuzamot a terroristákkal és feltették a kérdést, hogy akkor mi egy ilyen kultúrát akarnánk megvédeni? Valóban, a „győzelem” kommúniójában megjelentek kifejezetten fundamentalista mozzanatok és felhangok, miszerint kábé hazaáruló, aki most nem vesz részt a kollektív pszichózisban. Ide akkor már nem is kell külső barbár ellenség, ha ennyien vannak itt akik ilyen barbár módon képviselik az európai és nemzeti identitásukat...

A nacionalizmus legnagyobb ünnepein, az ilyen EB-k és VB-k alkalmával jól látszik, mennyire nem különbözik a mi fundamentalizmusunk másokétól. Sőt: egy radikális iszlamista netán joggal jegyezhetné meg, hogy a foci-fundamentalizmus és az európai nacinalizmusok hivatkozási alapjai sokkal kevésbé magasztosak, kevésbé misztikusak és legitimnek tűnők mint az övék, jelesül Isten, a Korán és az umma, mint a hívők közössége.

Persze attól még nagyjából ugyanolyan pontosan és hitelesen hivatkoznak ezekre a magasztos referenciákra a radikális iszlamisták, mint amennyire pontosan és hitelesen harsogja a tömeg a Ria-ria-Hungáriát vagy más hasonló nemzeti téveszmét, netán valódi lokálpartiotizmus helyetti kommersz helyi foci-identitást. Maradjunk a tényeknél: mindkét fundamentalizmus lényeges ismérve, hogy nem ismeri saját hagyományait sem és azokra pontatlanul, hiteltelenül hivatkozik. (Ha pedig ismernék magukat és hagyományaikat, nem lennének fundamentalisták mint például ezek itt.

Aki a hatalom és az egyház emberei közül olyan üvöltő valláspótlékkal, a népek olyan ópiumával kereskedik mint a tömegfoci, az ördöggel cimborál és a legdémonibb erőket „szabadítja” ránk.

AKKOR MOST KI KIVEL VAN?

Viccesnek tűnő mém, hogy Ferenc József azt kérdezi az osztrák-magyar kapcsán, hogy jó-jó, de ki ellen játszunk? Pedig nem neki kéne ezt kérdezni, hanem a régi Monarchia és még inkább a korona alá tartozó történelmi Hungária minden népének és minden egyes polgárának kéne kérdezni: mit keresünk mi egy ilyen Európa Bajnokságnak nevezett agyrémen, ami arról szól, hogy egymással meccselünk-mérkőzünk nemzeti színekbe bújtatva, akár csak jelképes háborúkban?!

Ennyit ér az Unió, amúgy, identitás szempontból, mert annak még csak kezdeményét se érzékeljük, hogy lenne egy közös európai fociidentitásunk. Az EB már alapelvében ezzel ellentétes. Ha pedig közös fociidentitás nincs, akkor más közös identitás sincs egy olyan nyomorult civilizációban, amely totálisan azonosítja az identitást a fociidentitással. Az vagy, akinek szurkolsz. Ember eleve nem lehetsz, mert olyan csapat ugyebár nincs se az EB-n, se az olimpián. Sehol. Meg se próbálj hát ember lenni egy ilyen kieséses rendszerben!

Pedig: lássatok csudát én szívem szerint itt sem állnék meg, mert az ember és a bolygó globális mérkőzésén sem tudok már jó ideje csak az embernek drukkolni. Már csak azért sem, mert globális győzelmünk minden jel szerint totális vereséggel fog felérni az emberi fajra nézve is.

Szóval én inkább minden élőnek szurkolnék ezen a bolygón, ha már választani lehetne egy vállalható tábort. Na jó: rajtakaptatok némi részrehajláson. Igen, a Földnek, a földi életnek drukkolok (nem a Marsnak vagy távolabbi bolygóknak) és a tények tükrében erősen úgy fest, hogy baromi kevesen vagyunk ebben a táborban, akik tényleg a földi életnek szurkolnak.

Ráadásul ti vagytok az ellentábor, akik itt sok százmillióan a bolygózabálást, minden más elfogyasztását, legyőzését ünneplitek a focimeccseken és azon kívül is, a mindennapi életben. Bármikor ózonlyukasztóra (pardon: repülőre) ültök és megsokszorozzátok ökológiai lábnyomotokat, csak azért, hogy válogatott baromságokat üvöltözhessetek egy meccsen akár a világ másik végén. Bravó! Belőletek se lesz már jó Föld-fan soha az életben, akik szorgalmas bolygófogyasztóként pont úgy viselkedtek a sok évezredes földi (ökológiai) normákhoz képest, ahogy valódi huligánok, akik szétcsapják környezetüket.

Milyen jogon teszitek mindezt? A kérdést persze fel sem teszitek. Úgy könnyebb válogatott hülyeségeket gondolni és mondani mindezekről. Csak attól érzitek úgy, hogy igazatok van, hogy nagy tömegben ordítotok és szerintetek túlnyomó többségben vagytok. (Bár a szomorú valóság az, hogy nagyon kevesen vannak, akik ebből a tömegmanipulációból mindenkor sokkal inkább profitálnak nálatok, akár a sportbizniszben, akár a hatalomban. Csúnyán kihasználva a lúzer szurkoló tömegeket.)

Elárulok egy titkot: együtt az összes agyrémszurkoló is sokkal kevesebb mint a földi élőlények egész tábora. Különösen akkor, ha - nagy jóindulattal - még titeket földhuligánokat is oda sorolunk... Naugye. Ami engem illet, maradok ennél: Hajrá harmónia! Hajrá földi élet! Ha más meccseken mások egészen másnak szurkolnak, lelkük rajta. Attól nekem még nem kell elvesztenem sem emberi méltóságomat, sem földlakó vagy hungarus identitásomat. Még akkor sem, ha momentán nagyon kevesen állunk ki ezért.

 

Összesen 277 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kardosg
2016. június 21. 09:42
Mások örömét elrontani amúgy csúnya dolog, feltéve, hogy nem teljesen oktalan vagy következményeiben káros örömről van szó. Ne zárja ki a nyájas olvasó, hogy önfeledtem örültem a cikk írásakor, amiért sikerült tisztázni néhány alapvető kérdést az identitásommal kapcsolatban - és ennek alapjában pont semmi köze nem volt a focihoz. Egyébként mindennapos tapasztalat, hogy emberek milliói örülnek olyasmi(k)nek, ami(k)nek egyáltalán nem kéne, mert épp ez a hamis örömszerzés a bolygófogyasztói társadalom lényege, hogy a fogyasztói eufória a fő és immár kizárólagos örömfaktor. Ha pl valaki focizik a haverjaival és boldogan mennek haza, mert győztek, abba tényleg nagy lúzerség belekötni. Ám itt valami egészen másról van szó. Ja és talán ne zárjuk ki eleve azt, hogy a gondolkodás, a kommunikáció, netán az értelmes vita is szerezhet örömöt. Voltak ilyen kultúrák errefelé is. Ha más nem: a régi görögök...
kardosg
2016. június 16. 22:54
Egy példa, hogy jobban érthető legyen a probléma: mikor a franciák fociVB-t nyertek, az ugye nem volt kisebb győzelem. Mégsem uralkodtak el ilyen típusú reakciók és nagyon sokan felháborodtak volna, ha a republikánus egység újjákovácsolójaként beszélt volna valamelyik vezető politikus a győzelemről, Egyrészt mert nem gondolják, hogy elveszett volna és újjá kéne teremteni, pláne, hogy közvetlen köze lenne bárhogyan a politikához egy focigyőzelemnek, másrészt nincsenek kórosan kiéhezve és kiélezve a közös sikerekre (ami pont nem az erő jele esetünkben). Sokkal inkább a helyén kezelik a focit is és a nemzeti egységet is. Az állítólag oly nacionalista franciák...
br-o
2016. június 16. 11:36
Aki mélyebben is el akarna merülni Kardos doktor doktrínáiban, annak ajánlom az Én a delfinekkel vagyok c. részt az Apu azért iszik, mert te sírsz előadássorozatból. Még ordítozni is hallhatjuk a jó borozófust! Kifejezetten szórakoztató. https://www.youtube.com/watch?v=LfaGK6YeQ6I Amúgy kíváncsi lennék, mihez kezd Kardos úr a Hungáriában megbúvó hunnal? :D
Békanász a hasadon
2016. június 16. 10:54
Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű, a minden embert megsimogató tág mozdulat, az élet s halál titkát kutató, bölcsen nemes, szép, görög hangulat. A hűssel bíztató, közös és tiszta tó, a szabadság, mely minden tengerekben sikongva úszik, ujjong és mulat! Kezem gyümölcsöt minden fáról szedett. Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben és minden fajták lelke fürdetett. S most mégis, mégis áruló vagyok, a minden-eszme sajgó árulója, most mégis bősz barlanglakó vagyok, vonító vad, ki vackát félti, ója, vadállat, tíz köröm és csattogó agyar s ki eddig mondtam: ember! -, most azt mondom: magyar! És háromszor kiáltom és holtomig kiáltom: magyar, magyar, magyar! A nagy gyümölcsös fájáról szakadt almából minden nép fia ehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Dalolhat bárki édes szavakat és búghat lágyan, mint a lehelet s bízvást nyugodhatik, hol várja pad, s ha kedve támad, bárhová mehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél, szívszakadásig így kell énekelnem Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!