Kvantumtágasság

Leszállunk a buszról a tésai elágazásnál. Innen még hat kilométer a falu, nagyjából egy óra, ha jól kilépünk. Hogy minek gyalogolunk mi Tésára ezen a tavaszi délelőttön, azt nehéz lenne elmagyarázni. Vagyis talán mégsem olyan nehéz. A barátommal elterveztünk valamit, van egy úgynevezett művészi koncepciónk, aminek a része az is, hogy bejárjuk Tésát, fotózunk, hangokat rögzítünk, beleszagolunk az ottani levegőbe. Tésán élt ugyanis egy ideig ennek a koncepciónak a központi alakja, egy nagyon is híres zenész, aki köztudomásúlag önkezével vetett véget az életének. Ültünk egyszer a gyerekeink focimeccsén a kismarosi pálya lelátóján, amikor egyszer csak az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ez a híres zenész mégsem halt volna meg. Tegyük fel, hogy nem ölte meg magát. És ha nem ölte meg magát, akkor valaminek történnie kellett vele a meg nem történt halála után. Például az történt vele, hogy kalandos úton elkeveredett Tésára, ebbe az Ipoly menti faluba, ahová naponta két busz jár, nincs térerő, illetve ha van is, az leginkább szlovák. Azért igyekszünk most Tésára, hogy megtaláljuk a házat, ahol ez a zenész élt. Vagy most is ott él, ez nem egészen világos számunkra sem.