Jog és birodalmi kegy

„Amikor a jog alapvető funkcióját megváltoztatják tehát, az valójában a jogállamiság megsértése. Amikor az egyes tagállamokat megillető jogot, mint birodalmi kegyet gyakorolják a jog kötelezettjei, akkor már nem jogállamiságról beszélünk, hanem valami egészen másról. Amikor Magyarországnak diplomáciai manőverek sorát kell felvonultatnia a 2004-ben aláírt csatlakozási szerződés alapján járó uniós források elnyeréséért 20 évvel később, akkor az nem jogállamiság. Vagy ha az USA egyik tagállamának bíróságon kell kiküzdenie, hogy saját költségén, saját katonáival védhesse meg saját határait az illegális bevándorlóktól, az sem jogállam.

Képzeljük el azt a képtelen helyzetet, hogy úgy állunk, mint Texas: egy föderális államszervezet liberális vezetése mindenképp illegális bevándorlókat szeretne importálni, azonban ennek a logisztikai útvonalnak éppen útban van hazánk. Csakhogy mi még átvonuló migránsokat sem szeretnénk, ezért saját pénzből kerítést húzunk a határra, hogy megvédjük azt, kivezényeljük saját katonáinkat. Mindezt csak azért, hogy 2000 kilométerrel arrébbról valaki aztán kioktasson minket. Majd amikor már pattanásig feszül a vita, kegyet gyakorolnak, és hagyják, hogy tegyük, amit akarunk. Saját költségünkön, és elvéve a nekünk járó forrásokat.

Most, hogy ezt elképzeltük, nyissuk ki a szemünket, és lássuk: ezen már túl vagyunk. Most éppen Texas játszik végig az USA-ban egy hasonló játszmát. Ennél az egésznél pedig már csak az lehetne rosszabb, ha az egész kálváriánk közepette a szomszédban valaki azért építene kerítést, rajta kapukkal, »hogy legyen min bejönniük« a bevándorlóknak.”

***

Nyitókép: HERIKA MARTINEZ / AFP