Rossz hír a liberális tudoroknak: a konzervatív oktatás jövőt épít

Élénk oktatáspolitikai pengeváltásoktól hangos a honi sajtó az elmúlt hetekben. A konzervatív oktatás kritikusai higgadt és kevésbé higgadt írásokban keltek ki a Mathias Corvinus Collegium oktatási szakembereinek gondolataival szemben. 

Ezért érdemes helyretenni a riadtságukban egymásra licitáló kritikusok politikai motivációjú és/vagy tudatlanságból adódó félreértéseit.

Rögvest az első csúsztatás, amivel a tisztánlátás érdekében le kell számolni, a kompetenciaalapúság és tudáslapaú oktatás egymást kizáró voltát hirdeti. A konzervatív oktatásfilozófia ugyanis egyáltalán nem állítja azt, hogy kompetenciafejlesztés nélküli iskola lenne a jövő útja.

ugyanis a tudományos-kulturális kánon társadalmi létezésünk alapja, emellett identitásképző erővel bír. 

Azok vagyunk, amit tudunk, amit és akit olvasunk és ismerünk: a civilizációs, a nemzeti és regionális kánonok határozzák meg önazonosságunkat, tájékozódásunkat térben és időben. A mitológiától Kertész Imréig és a kortárs alkotókig húzódó kulturális kánon nemcsak a múltról és jövőről tanít, hanem a korábbi sémák ismerete egyéni és közösségi szinten is segíti a kihívásokkal való megküzdést.

Ahogy Jonathan Plucker, a Johns Hopkins University professzora is rámutatott, a kreativitás mint a digitalizálódó világban meghatározó, elidegeníthetetlen emberi sajátosságunk nem fejleszthető stabil tudásbázis nélkül. A kompetenciafetisiszták elfeledkeznek arról, hogy

ami az elsajátított és rendszerezett mintázatokból sarjad.

Érdemes külön megemlékeznünk az oktatáspolitikai viharokban negatív felhanggal elő-előkerülő pedagógusi tekintélyről is. Kritikusai valamiféle avíttas, hierarchizált, ekképp elvetendő jelenségként tekintenek a tekintélyre, ami valójában kényelmes és demagóg félreértés.

egyfelől a tanítás-tanulási környezetben betöltött intézményes szerepből, másrészt a pedagógusi tudás és tapasztalattöbbletből, az óraszervező készségből. 

Harmadrészt – és ezt hajlamosak elfelejteni a progresszív oktatás hívei – a tekintély abból a közösségszervező képességből, bölcsességből és példamutatásból származik, ami ideális esetben meghatározza a tantermi mindennapokat.

Arról természetesen lehet és kell is vitatkozni, hogy a tanári tudástöbblet hogyan formálódik a 21. században, hogy a tudásszerzés digitális útjai milyen új szerepre és kompetenciákra késztetik a pedagógusokat, azonban a tekintélyről mint a konzervatív oktatás egyik szervező erejéről mindezek tükrében meglehetősen szakmaiatlan elítélően nyilatkozni.

Inspiráló kortárs közegben, ahol a tehetségek kibontakozhatnak, ahol a pedagógus-szülő-iskola hármasa egymást támogató, gyümölcsöző együttműködésben dolgozik a diákokért.

És zsigerileg bármennyire is fáj a bírálóknak, a konzervatív oktatás jövőt épít, nemzeti és európai értékvilágot teremt.