Az orbánizmus elvi alapjai

„Tellér véleménye szerint a rendszerváltás politikai erői között „az erőforrások birtoklásáért és a jövő meghatározásáért mindmáig élet-halálharc dúl” (978. old) – ezt a véleményét 2014-ben is fenntartotta, s továbbra is politikai élet-halál harcról ír. Mivel ezekben az írásaiban más cselekvésekről nem esik szó, tekinthetjük a politikát a társadalmi cselekvés alaptípusának, amely minden egyéb típus jellemzőit is megmutatja. A politikai küzdelmet a végletekig kiélezettnek látja, hiszen ha élet-halál harcról van szó, akkor az egyik fél csak akkor maradhat életben, ha a másik meghal. Ismerjük ezt Orbán Viktortól, aki a WikiLeaks szerint azt mondta: »Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.« A Tellér adta szótár alapján fordítva ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor csak akkor maradhat életben politikailag, ha kivégzi az ellenfeleit – és amit mindmáig senki sem vett eléggé komolyan: vica versa.

Továbbá, más cselekvéstípusokat nézve, a politikai cselekvésen túl a gazdaságban is ugyanez a cselekvés maximája: az ellenfeleket és azokat, akik nem eléggé hűek Orbánhoz, meg kell fosztani az élet-, azaz vállalkozási lehetőségeiktől, mert csak ezzel lehet az »új igazságnak« (361. old) megfelelő rendszert létrehozni.

Eredményesen tehát csak az cselekedhet – ez következik Tellér szövegéből és Orbán politikájából –, aki megérti, hogy el kell pusztítani mindent és mindenkit, aki másként szeretne élni, másként gondolkodik és nem akarja alávetni magát az „új igazságnak”.

Az élet-halál harc háború, ahogyan azt Orbán Viktor többször is világossá tette. Háború, ahol elképzelhető ugyan a lövészárok-barátkozás, sőt, talán még meg is lehet ingatni, netán buktatni a kormányt békés ellenállással, de így lehetetlen felszámolni a Fidesz által létrehozott rendszert.”