London egyesülése Nagy-Romániával

„Nem sokan kapják fel a fejüket az alaphírre, hogy a román lett Nagy-Britannia harmadik legbeszéltebb nyelve az angol és a lengyel után. Nem új információ, hogy özönlik a román Nyugatra, több milliónyian élnek Európában szétszórva, elsősorban a latin államokban, de Britanniában is. Húsz éve még csak néhány ezren, tíz éve 68 ezren, most már csaknem fél millióan boldogítják a helybelieket. A tendencia nem csak figyelemre méltó, de ismerős is. A történelme során roppant lélekszámú és sokféle bevándorlót magukba olvasztó angolok vélhetően nincsenek tisztában vele, hogy mivel állnak szemben, és azt hiszik, ez is csak egy bevándorlási hullám a sok közül. Pedig nem.

Magyarország több, mint 1100 éves történelme nemcsak büszkeség és lelki támasz, hanem komoly tapasztalati csomag is. Nehéz nekünk olyat mutatni, amit még nem láttunk a gazdag történelmünk alatt. Ilyet is láttunk már, úgyhogy akkor jeleznénk is időrendben a soron következő történéseket az angolok okulására.

• A románok megszervezik a Burnt Oak-i (Stejar Ars) nagygyűlést, és kikönyörgik az angoloktól, hogy ingyenes tömegközlekedési lehetőséget biztosítsanak minden londoni románnak az odajutás érdekében.
• Közfelkiáltással elfogadják a Burnt Oak-i nyilatkozatot, amely kimondja London (Londra) egyesülését Romániával. (Boldog december 1-jét, Nagy-Britannia!)
• A londoni hindu informatikusok és call centeresek támogatását is megnyerik az ügynek.
• Felfegyverzett román koldusok, bűnözők és alkalmi munkások angol többségű londoni kerületeket dúlnak fel és mészárolnak le.”

Nyitókép: MTI/EPA