A múzeumi közalkalmazotti státusz felszámolásáról

„KÖZSZOLGÁLATILAG A MÚZEUMI közalkalmazotti státusz felszámolásáról (a háborgások mellé tényjegyzetnek):

Ez jó, nagyon jó dolog.

Ma a múzeumokban megalázóan kevés pénzért dolgoznak igen sokan. Azok is, akik kitűnő munkát végeznek, azok is, akiktől szárnyal a múzeum és azok is, akik csak úgy ott ragadtak, de nem nagyon van szükség a munkájukra és a kettő közötti sávban lévők is.

A munkáltatónak nincs módja méltó fizetést adni azoknak, akik erre érdemesek, mert a fizetés mértékét a közalkalmazotti bértábla határozza meg.

Így aztán sokan szerelemből maradnak bár arcpirítóan keveset keresnek, mások azért tehetik meg, hogy a múzeumnak is dolgoznak, mert különmunkát is vállalnak (restaurátoroktól a művészettörténészeken át az adminisztrációt segítőkig), mások elmennek külföldre.

S igen, van egy jelentős hordalék számos múzeumban, aminek részben a kegyelet, részben a törvény az oka.

A változtatás lehetőséget ad arra a korrekcióra, hogy jelentős fizetésemelést kapjanak azok, akiknek a munkájára szükség van.

Ez egy fontos változás, régóta szükség lett volna rá, helyes, ha végre megtörténik.

(Ráadásként ez számos egyéb változást hoz, ami mind-mind jótékonyan fog hatni a szakmára, verseny alakul ki a legkülönbözőbb témákban, több blockbuster tárlat lesz, több szponzor lesz megszólítva, színesebb lesz az amúgy sok helyen most is kitűnő múzeumpedagógiai kínálat, pályázati források követkődnek majd ki annak érdekében, hogy a gyerekek eljussanak a múzemokba, akkor is, ha nincs erre pénzük a szüleiknek, stb, stb.)”