Észt miniszterelnök: Ha Ukrajna elesik, veszélybe kerül egész Európa!
Kaja Kallas szerint Észtországnak esze ágában sincs katonákat küldeni Ukrajnába, de jobb, ha erről Vlagyimir Putyin nem tud biztosat.
Orbán volt az első konzervatív politikus, aki rájött a 2008-as világválság után, hogy az erős államra néha szükség van a konzervatív célok elérése érdekében.
„Orbán Viktor titkos fegyvere intellektuális kíváncsisága. Akárcsak Irving Kristol, amikor a nyolcvanas években a Public Interestet szerkesztette, Orbán is figyelmezteti munkatársait, hogy hetente egy napot szenteljenek olvasásnak és írásnak. Ő maga is ezt teszi, szabaddá téve a csütörtökjeit, amikor lehetséges. Mint szegény család gyermeke, aki egy Budapesttől nyugatra fekvő faluban nőtt fel, már korán a politikával kezdett foglalkozni, így tanulmányai egy részét már menet közben kellett elvégeznie, mint elfoglalt felnőtt. Elképzelései hathatósak, nyersek és rendezetlenek. Orbán maga többször változtatta meg véleményét sok mindennel kapcsolatban – mindenekelőtt a szabályozatlan szabad piaccal kapcsolatban. A megértő olvasás és a viták vezették el nagyobb ívű elképzeléseihez a nyugati civilizáció irányáról, és talán sokan ugyanúgy kielégítőnek találják Orbán Viktorra szavazni, mint ahogy kielégítőnek találják Jared Diamondot vagy Yuval Noah Haririt olvasni. Orbán úgy gondolja, hogy a nyugati országok hanyatlanak, és hogy ezt a „liberalizmus” okozza, ami az ő politikai szótárában becsmérlés. A kifejezést ő arra használja, amikor semleges társadalmi intézményeket és egyenlő játéktereket próbálnak létrehozni, általában a jogok nevében.
A semleges intézmények létrehozásának eme projektje két problémával küzd. Az első, hogy destruktív, mivel azon vonzalom kötelmei, amelyek jellemzők a közösségekre, definíció szerint nem semlegesek. A második probléma pedig az, hogy hazugság, mivel valakinek végre kell hajtania ezt a tervet, és a végrehajtás, habár beállíthatják semlegesnek, ritkán az. Valakinek kormányoznia kell mások felett. (…)
Orbán volt az első konzervatív politikus, aki rájött a 2008-as világválság után, hogy az erős államra néha szükség van a konzervatív célok elérése érdekében – ezen esetben az adósságcsapda és a szuverenitás eltűnésének elkerülését, ami Görögország végzete volt.”
Christopher Caldwell amerikai újságíró, a The Weekly Standard szerkesztője, a Financial Times és a Slate szerzője. Gyakran ír ezek mellett a The Wall Street Journalba és a The New York Timesba, utóbbi magazinjának is közreműködője. Ír ezek mellett a The Washington Postba, a The Atlantic Monthlyba és a The New York Pressbe is. Segédszerkesztője a The American Spectatornak. A Clarendon Review of Books egy tekintélyes konzervatív magazin.