Mit nyerhet a magyarság a román revizionizmusból?

„A hivatalosan közigazgatási szintre emelt revizionista eszmék, követelések hallatán joggal merül fel az Erdély vagy a Székelyföld autonómiájáért küzdők körében: az »újraegyesítési nyilatkozatokhoz« képest az állami szuverenitás tiszteletének a netovábbja az, amiről az elmúlt években székely önkormányzatok határoztak. De hát ugye annak az akaratnak a kinyilvánítása, miszerint sok tucatnyi önkormányzat egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akar tartozni, mely a Székelyföld nevet viseli – Románián belül! –, vérlázító, állam-, alkotmány-, törvény-, minden- és mindenkiellenes, ezért a prefektusok sorra megtámadták a határozatokat, a bíróságok pedig sorra érvénytelenítették azokat. Természetesen mérget vehetünk rá, hogy az újraegyesítési nyilatkozatok nem kerülnek romániai bíróságok asztalára. A kezdeményezőknek – pártállástól függetlenül – attól sem kell tartaniuk, hogy a kormány közbelép. Pedig Teodor Meleşcanu román külügyminiszter februárban – a Moldovai Köztársaságban botrányt kavaró, szintén az egyesülést szorgalmazó helyi önkormányzati állásfoglalások kapcsán – arról biztosította chișinăui kollégáját, hogy Románia számára alapvető fontosságú a Pruton túli ország stabilitása, a két állam polgárai »közeledésének« pedig semmilyen jogi következménye nem lesz.

És nincs miért polgárháborút vizionálni, mint ahogy azt Igor Dodon moldovai államfő tette. Tehát az üzenet: kedves szomszéd, te csak mosolyogj, ha a Prut mindkét oldaláról érkező hivatalos határozatokkal fenyegetjük létedet, miközben mi azonnal büntetünk, ha nálunk csak egy zászlót is kitűznek a nekünk nem tetszők. Mélységesen igazságtalan, de régóta ismerős, köztudott hozzáállás – éppen ezért az újraegyesítési nyilatkozatokhoz hasonló, szélsőséges kitöréseket illene már valamilyen formában a magunk malmára hajtani.”