Wer ist ein Berliner?

„Gyakran eszembe jut Nicolas Sarkozy akkori francia elnök 2007-es budapesti villámlátogatása, pontosabban az Országgyűlésben elmondott beszéde, amelyről tudósítottam. Túl voltunk már a nagy párizsi zavargásokon, de még nem nőtt akkorára a terror árnyéka, mint mostanra. Arról beszélt, félretéve a politikai korrektséget, hogy egy magyar vagy egy görög nyugati integrációját (nyilván saját felmenőire gondolt) nem lehet a közel-keletiekével, afrikaiakéval összehasonlítani.

Berlin ilyen értelemben is szimbólum, hiszen a német dominanciájú nyugati közbeszédben többször számon kérték már a rendszerváltozást megelőzően megsegített, befogadott közép- és kelet-európai társadalmakon a szolidaritást a jelenkor menekültjeivel. Aztán lám, kiderül, hogy ez mekkora butaság. Nem a szolidaritás mint érték, hanem az összehasonlítás, a civilizációs különbségek és a száraz, tényszerű logika lesöprése.

A civilizációs különbség – nagy általánosításban – most a lengyel sofőrt megkéselő, majd agyonlövő muszlim bevándorló és a békésen (naivan) euróit költő németekben öltött testet. A nyugati politikai elit sem gondolhatja már azt sokáig, hogy mindkét oldalon berliniek állnak a szó nem földrajzi, hanem annál magasztosabb értelmében.

A fenyőfán átgázolt a kamion, ott feküdt órákon át vértócsában, törött díszekkel.”