Minősítés helyett

„A kérdés jogi minősítése sem egyszerű. Felvetődik egyrészt a válsággal sújtott országok kiadásai megtérítésének polgári jogi problémája, az egyes államokban az esetleges alkotmányjogi felelősség megállapításának kérdése, másfelől a folyamatok büntetőjogi értékelhetőségének dilemmája. Horst Seehofer bajor miniszterelnök a közelmúltban alkotmánybírósági eljárás indítását helyezte kilátásba a német kancellárral szemben, ennek lehetősége azonban az utóbbi napokban már nem szerepelt a hírek között. Az alkotmánybírósági-alkotmányjogi konzekvenciák természetesen egyrészt enyhébbek, mint a büntetőjogi szankciók, másrészt kizárólag közjogi méltósággal szemben alkalmazhatók.

A büntetőjogi felelősség ezzel szemben minden olyan személlyel szemben érvényesíthető, aki egy büntetni rendelt cselekményben elkövető vagy részes, és vonatkozásában nem áll fenn büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok. A bizonyítás kérdései természetesen számos problémát vetnek fel. A menekültválságban leginkább érintett országok büntetőjogi szabályozásai bizonyos pontokon eltérhetnek a magyar törvényektől, de mivel itt alapvetően nemzetközi szerződéseken alapuló jogalkotásokról van szó, azok lényegesen nem térhetnek el a hazai joganyagtól. Éppen ezért nem minden tanulság nélkül való a hazai büntetőjogi szabályozás néhány lényeges, esetlegesen releváns pontját vázlatosan áttekintenünk.

A büntető törvénykönyv 143. paragrafusának első bekezdése alapján az, aki a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként a lakosságot vagy annak egy részét olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt, vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik, ez a bűntett miatt tíz évtől húsz esztendeig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő (emberiesség elleni bűncselekmény). A büntető törvénykönyv 143. paragrafusának második bekezdése szerint az, aki emberiesség elleni bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, két évtől nyolc esztendeig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”