Putyin felfelé buktatta Szergej Sojgut

Nyitókép: ALEXEY NIKOLSKY / POOL / AFP

„Misusztyin második kormánya. Egyedül Szergej Sajgu leváltása/felfelé buktatása rázta fel kissé a meglehetősen unalmasnak tűnő kormányalakítási procedúrát. A névsor fő üzenete a stabilitás megőrzése, emellett a miniszteri lista azért azt is mutatja, hogy a »kispad« nem túl hosszú. Ennek ellenére a Kreml igyekezett megújítva megőrizni a csapatot. Így bekerült a kabinetbe négy kormányzó, és a miniszterek között egészséges arányban vannak fiatal feltörekvők a politikusok új generációjából, mint például Alihanov, Lut, Gyegtyarjev , és tapasztalt régi gárdából Sziluanov, Murasko, Szaveljev. A névsor igazolta az előrejelzéseket, amelyek 15 és 30 százalék közötti kádermozgást valószínűsítettek. Az erőszak szervezetek élén, a védelmi tárca kivételével nincs változás, míg Szergej Lavrov továbbra sem élvezheti a nyugdíjas éveket, marad külügyminiszter.

A mozgások követik Putyin új ciklusának prioritásait, így nem meglepő az ipari és kereskedelmi miniszterként bizonyító Gyenyisz Manturov előrelépése első miniszterelnök-helyettessé, aki az iparfejlesztés felügyeletét megtartja, a gazdasági szektor koordinációját pedig – ezt eddig Belouszov látta el – az energetikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Alekszandr Novak veszi át.

De ugyanígy logikus a határmenti Kurszki területet a nehéz körülmények között is kemény kézzel vezető Roman Sztarovojt kinevezése a közlekedési tárca élére. A tárcát felügyelő, és a szférát jól ismerő miniszterelnök-helyettessel, Vitalij Szaveljevvel párban hatékonyan vihetik előre a kiemelten kezelt ágazatot. A pletykák ellenére ugyanígy továbbra is miniszterelnök-helyettesként folytathatja a szintén prioritásként kezelt Távol-Kelet fejlesztését Jurij Trutnyev. Nem meglepő az sem, hogy továbbra is az Anton Sziluanov pénzügyminiszter és a központi bank elnöke, Elvira Nabiullina nevével fémjelzett monetáris blokk felel a pénzügyi stabilitásért. A főbb erőcsoportok megőrizték az ellenőrzést a területeik felett, így Patrusevék a mezőgazdaság, Rotenbergék az építőipar, Kovalcsukék az oktatás, vagy Csemezov a hadiipari komplexum felett.

Többen hiányolhatják a névsorból a gazdasági reformok kidolgozásában komoly érdemeket szerzett 38 éves Makszim Oreskin elnöki tanácsadó nevét, akinek az orosz »ifjútörökök« közül talán a legnagyobb befolyása.

Úgy tűnik, az ő ideje még nem jött el, ami egyben azt is jelentheti, hogy nagyon komoly feladatok, és ezzel posztok várhatnak még rá. Ugyanígy nagy figyelem kíséri a lehetséges utódjelöltek között is emlegetett Alekszej Gyumin tulai kormányzó mozgását. Ő egykori helyettesként szóba jöhetett volna a védelmi tárca élére, ám talán úgy gondolhatták volna, hogy ez a poszt jelenleg túl nagy kockázattal jár a későbbi esélyek szempontjából. No meg egy ilyen kinevezés elindíthatta volna a találgatásokat, és ezzel a helyezkedést, ami most egyáltalán nem érdeke a Kremlnek. Egy másik utódjelöltként emlegetett politikus, az eddig az agrárszektort iránytó, és új szintre emelő Dmitrij Patrusev miniszterelnök-helyettessé előrelépése talán nem olyan feltűnő, de kétségkívül értékelhető a felépítése részeként.”