Kissinger reálpolitikája nagyrészt arról szólt, hogy elkerülje a legrosszabb forgatókönyvet

Kissinger reálpolitikája nagyrészt arról szólt, hogy a legrosszabb forgatókönyvet a második legrosszabb forgatókönyv elfogadásával kerüljük el.

Vannak vele kapcsolatban jogos és valós kritikák: néha a szovjet szatellitállamok létrehozásának elkerülése érdekében förtelmes tevékenységeket támogattak (Indonézia kontra Kelet-Timor), néha rövid távon jól csinálták, de hosszú távon nem (Kína felé nyitás), néha figyelmen kívül hagyták az emberi jogok megsértését más prioritások érdekében (szovjet disszidens zsidók). Ezekkel és más kérdésekkel kapcsolatban komoly kritikák hangzottak el mind a bal-, mind a jobboldalról.

De Kissinger legalapvetőbb ideológiai kritikája – miszerint a külpolitika nem rossz és a még rosszabb közötti választások sorozata, és hogy létezik a „nemzetek családja”, ahol a „nemzetközi jog” uralkodik; valamint, hogy az amerikai külpolitikával hibái a problémák fő mozgatórugója, mintha egyetlen más országnak vagy államnak sem lennének önálló prioritásai; illetve, hogy az amerikai izolacionizmus valódi lehetőség egy többpólusú világban – teljesen téves.

***

Nyitókép: John MacDougall / AFP