Gratulálunk a BBC és a Guardian szakértőinek, sikerült szélsőjobboldalinak nézniük egy már-már balos figurát – nem is akárkit

„A szélsőjobbos libertárius kívülálló”, Javier Milei nyerte az argentin elnökválasztást – adta hírül a BBC másfél hete. A Guardian úgyszintén „szélsőjobboldali libertáriusról” beszélt az esetében.

De mi az, hogy libertárius? A libertarianizmus a szabadságpártiság radikális formája; egy igazi libertárius általában laissez-fair elveket vall a gazdaságot illetően – és laissez-fair elveket vall a társadalmat illetően is, vagyis az egyéni szabadság radikális értelmezését képviseli: minimális állam, ami csak lehet, legyen törvényileg lehetséges, és dönts te.

Az Egyesült Államokban, ahol a libertarianizmus létező politikai erő, és amely liberális alapítású ország, a libertáriusok a jobboldal egy furcsa szárnyát képezik, és gyakran csak a gazdaságot tekintve libertáriusok, a társadalmi és erkölcsi elveket tekintve nem. 

Az őt támogató egyéb jobboldali erőknek köszönhetően tolódott némileg jobbra a nyilvános kijelentéseit tekintve. 

Valójában a libertarianizmus a maga teljességében sokkal inkább baloldali, sőt szélsőbaloldali ideológia kéne legyen – ideológia, mert egy alapelvet abszolutizál. De fogadjuk el, hogy lehetséges mérsékelt pozíció is a témában –

A dolog több mindent mutat. Amerikában – mármint az Egyesült Államokban – a Tea Party volt libertáriusnak, egyben szélsőjobboldalinak címkézve. Szerintem ez is eszement ötlet, de fogadjuk el, hogy az amerikai politikai rendszer és politikai paletta sajátosságai miatt arrafelé ezt így nézik: nekik a gazdasági libertáriusság szélsőjobb, főleg ha intenzív hazaszeretettel társul. 

Mifelénk, Magyarországon azonban a laissez-fair vagy más neoliberális gazdasági elképzelések általában nem hazafiassággal, hanem hazafiatlansággal társultak a rendszerváltás óta, és leginkább az SZDSZ jut ezekről eszünkbe – így ez a politikai pozíció a mi fejünkben inkább baloldali.

A tippem azonban az, hogy a BBC és a Guardian nem csak azért címkézte Mileit szélsőjobbnak, mert az angolszász kaptafára igyekeznek felhúzni az egész világot. 

Gondoljunk csak arra, hogy már szélsőjobb vagy „kemény jobboldal” (hard right) számukra a teljesen mainstream, évtizedek óta koalíciós partnerként kormányon lévő Svájci Néppárt, a Dán Néppárt, a spanyol Vox, Meloni és Salvini, a lengyel PiS, és persze rendszerint szélsőjobbnak („far right”) van címkézve Orbán és a Fidesz is a nyugati sajtóban, BBC-stül, Politicóstul és Guardianestül. 

Vagy ott vannak olyan, eddig bevett kultúrharcos álláspontok, mint az abortuszellenesség és hasonlók, amikkelel ugyan a baloldal nem szokott egyetérteni,

Vagy ott van az amerikai Southern Poverty Center, a baloldal ökle (bár vicces egy ököl), ami rendszerint összeállítja a szerinte szélsőjobbos gyűlöletszervezetek listáját, amit azzal tesz komolytalanná, hogy

Egy gondolat erejéig vissza Mileihez és a libertáriusokhoz: az európai országokban a radikális jobboldalon jelen lévő pártok gazdaságpolitikája meglehetősen különböző, a laissez-fairtől a jólétiig, a jóléti államot lebontani akaróktól az azt megvédeni akarókig. 

Mert lehet, hogy nem. Ha meg igen, akkor az a gyanúm, hogy az a Merkeltől balra álló technokratáknak van fenntartva, a la Európai Néppárt. Lassan ott tartunk, hogy a középbal az új középjobb. 

S persze ha az értelmezési keretet így megint balra húzzák, azzal azt is el szeretnék érni, hogy az általuk nem kedvelt pozíciók eleve szélsőségesként legyenek megbélyegezve, és ne kelljen róluk vitatkozni sem.

Van abban valami egészen elképesztő, hogy az egykor oly szabadságpárti baloldal számára egy radikálisan szabadságpárti pozíció szélsőjobboldalinak tűnik fel; ez sokat elmond a baloldal változásairól, például jól mutatja, hogy a szabadságot feláldozták az egyenlőség oltárán. Az újbalos elképzelése egyre inkább az, hogy az állam tartson el az adófizetők pénzéből, és biztosítsa, hogy bármit megtehessek, de a „gyűlöletbűncselekmények” elkövetőit azért büntesse meg.

A baloldal ugyan elvileg nem hisz a büntetésben, csak a felvilágosításban és nevelésben, de ha jobboldaliakról van szó, mégis jöhet a büntetés.

Meg kellene próbálni visszahúznunk ezt az értelmezési keretet.

(Nyitókép: Getty Images)