A február 24-e óta dúló háború, amely Ukrajna gazdaságát romba döntötte, demográfiáját tönkretette, infrastruktúráját pedig napról napra pusztítja, egyetlen előnnyel azért járt keleti szomszédunk számára: az ukrán EU-csatlakozás éveken át politikai veszélyes hulladékként kezelt kérdésének óriási löketet adott a háború, s június végén az Európai Unió Tanácsa – a Von der Leyen-bizottság javaslatára – tagjelölti státuszt adott Ukrajnának és Moldovának.
Ukrán vállalások
A Bizottság ezt a javaslatot egy olyan megállapodás alapján tette, melynek keretében
Ukrajna három területen (korrupcióüldözés, igazságszolgáltatás megtisztítása, kisebbségi jogok) hét vállalást tett a Bizottság felé,
hogy az EU-csatlakozási folyamatban továbbléphessen:
- Vállalták, hogy a Velencei Bizottság ajánlásai szerint írják át az alkotmánybírók kiválasztási eljárását, belevéve feddhetetlenségi és szakmai szűrésüket is;
- Vállalták, hogy a magyar Országos Bírói Tanácshoz hasonlítható bírói önigazgatási szerv, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács tagjelöltjeit feddhetetlenségi átvilágításnak vetik alá, és létrehoznak egy másik bizottságot szakmai kvalifikációik ellenőrzése céljából;
- Vállalták, hogy küzdenek a korrupció ellen, hatékonyabbá teszik a nyomozásokat (mivel Ukrajna bírósági rendszerében gyakran évekre elakadnak magas szintű korrupciós ügyek), és – szintén különböző bírósági blokádokat elhárítva – kinevezik két fontos korrupcióellenes szerv, a Szakosított Korrupcióellenes Ügynökség és a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal új vezetőjét;
- Vállalták, hogy összhangba hozzák a pénzmosás elleni jogszabályaikat az uniós normákkal, és a teljes bűnüldözési rendszerüket megújítják;
- Vállalták, hogy az oligarchák gazdasági és politikai befolyását korlátozandó végrehajtják az oligarchaellenes törvényt a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelő módon;
- Vállalták, hogy a – szintén az oligarchák befolyása alatt álló – ukrán médiát is újraszabályozzák egy uniós normáknak megfelelő médiatörvénnyel;
- És vállalták azt is, hogy a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően megreformálják a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvényeket is.
Áttörés a korrupcióellenes harcban
Fél év elteltével már van mód arra, hogy mérleget vonjunk a vállalások kapcsán nyújtott ukrán teljesítményről. A kép pedig, ha nem is lesújtó, azért a széptől még nagyon messze van. Igazi sikereket valójában csak a korrupcióüldözés területén sikerült elérni. Ez ugyan az EU-csatlakozáshoz még elégtelen, de Ukrajnának hosszú távon egyértelműen a javára válik.
Óriási eredmény, hogy végre sikerült keresztülverni a különböző bírósági blokádokon Olekszandr Klimenko kinevezését korrupcióellenes főügyésszé. Kinevezése már csak azért is jelentős, mert személye Volodimir Zelenszkij elnöknek sem kényelmes: ő vezette egykor a nyomozást Oleg Tatarov, az elnöki hivatal helyettes vezetője ellen egy kenőpénzügyben. Akkor csak a vádemelésig sikerült eljutnia, majd az ügy
igazán jogállami módon „átkerült” a független korrupcióellenes szervektől egyenesen az ukrán titkosszolgálathoz,
ahol elhalálozott (mármint az ügy). Klimenkónak remélhetőleg ezt a botrányt is sikerül majd újramelegítenie, ahogy egyébként számos másik, jelentős sajtóvisszhangot kapó korrupciós nyomozásban – például az ukrán lakossági árammutyi ügyében – sikerült ítéletig juttatnia évek óta álló eljárásokat.
Eltakarították a legkorruptabb bírót
A másik legfontosabb eredmény az, hogy a Kijevi Kerületi Közigazgatási Bíróságot (KOASZ), az ukrán korrupciós polip szíve közepét december közepén sikerült végre felszámolni – ez a bíróság volt egyébként a gátja mind Klimenko kinevezésének, mind egy sor korrupciós ügy lezárásának. A KOASZ perverz hatalmát az adta, hogy Kijev helyi közigazgatásán túl az összes Kijevben székelő kormányzati szerv – tehát gyakorlatilag a komplett ukrán államszervezet – felett egyedül ő gyakorolt bírósági joghatóságot, így oly mértékben fonódott össze a komplett kijevi politikai elittel, hogy élet és halál ura lett, s minden olyan alkalommal, amikor Zelenszkijék megpróbálták őket megrendszabályozni, az ügyet rejtélyes módon blokkolta valaki – egy kormányzati szerv, egy másik bíróság, vagy éppen Zelenszkij saját pártja, a Nép Szolgája.
Közben a bíróság vezetője, Pavlo Vovk az ukrán korrupció szimbólumává vált: 2020-ban a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal kiadott számos hangfelvételt, melyeken Vovk hallható, amint különböző korrupt ügyleteket bonyolít, illegálisan utasít nem alá tartozó bírákat, keresztbefekszik a Magas Szintű Igazságügyi Tanácsnak, illetve a Magas Szintű Kvalifikációs Bizottságnak, a Legfelsőbb Bíróságnak, az Alkotmánybíróságnak, az Állami Nyomozó Hivatalnak és a Nemzeti Korrupciómegelőzési Ügynökségnek, és
jókat viccelődik bírósága „politikai prostitúcióján”,
vagy azon, hogy „mi egyediek vagyunk. Mi az egyetlen bíróság vagyunk, aki mindannyiukat túlélte öt éven át. Likvidálatlanul, reformálatlanul, elszámolatlanul”. Vovkot 2020-ban már vád alá helyezték, de minden bírósági idézést figyelmen kívül hagyott, míg aztán 2022 novemberében a Korrupcióellenes Felsőbíróságnak karhatalmi erő alkalmazásával sikerült bíróságra cibálnia.
A KOASZ felszámolására irányuló törvényt Zelenszkij elnök már tavaly áprilisban beterjesztette az ukrán parlament, a Verhovna Rada elé, de azt maga Zelenszkij pártja szabotálta egészen mostanáig – azaz feltehetőleg közülük is sokakat behálózott már a bíróság. Mivel azonban Ukrajnában Amerika szava Isten szava,
elég volt az Egyesült Államoknak szankciós listára tennie Vovkot,
és a bíróság felszámolását máris megszavazta a kormánypárt.
A Vovk-szappanopera ugyanakkor ezzel még nem ért véget: bár a bíróság megszűnt, Vovkék bírói státusza ezzel nem szűnt meg automatikusan, elszámoltatásuk tehát még hátravan. Emellett nyitott kérdés, hogy Zelenszkijék újra tudják-e úgy szervezni a kiérdemesült közigazgatási bíróság feladatait, hogy a korábbiakhoz hasonló hatalomkoncentráció elkerülhető legyen
Az Alkotmánybíróság viszont nem jött össze
Brüsszelnek ugyanakkor minden bizonnyal csalódást fog okozni az, hogy Zelenszkijék alaposan elszúrták az alkotmánybírósági reformot: az alkotmánybírók kiválasztási folyamatába sikerült beiktatniuk egy olyan hattagú tanácsadó testületet, amelyben három kormányzati tisztviselő és három független szakember foglal helyet. Minden tag egy-egy szavazattal bír, azaz
egy alkotmánybíró kiválasztásához a civileknek le kell paktálniuk a kormányzati emberekkel –
ráadásul a testület döntése még csak nem is kötelező, így a civilek által megbuktatott jelöltből is válhat alkotmánybíró.
A Velencei Bizottság azonnal jelezte, hogy ez így nem lesz jó, és kérte, hogy egy további civil bevonásával héttagúra bővítsék a testületet, s döntését tegyék jogilag kötelezővé, hogy surranópályán ne lehessen politikai alkuk keretében alkotmánybírókat kinevezni – Zelenszkij azonban az ajánlásokra fittyet hányva írta alá a törvényt december 20-án. A Politico értékelése szerint a reform így „azzal fenyeget, hogy lehetővé teszi a politikai befolyásgyakorlást”.
Nemzetiségi törvény: dupla nulla
A leggyászosabb teljesítményt Ukrajna a nemzetiségi jogok rendezése kapcsán nyújtotta: itt nemes egyszerűséggel „Ukrajna nemzeti kisebbségeiről (közösségeiről) szóló törvény” néven benyújtották újra az eddig is meglévő, 2014 után súlyos jogkorlátozásokat érvénybe léptető törvényi szabályozást,
azaz nem csináltak semmit.
A két nagy ukrajnai magyar szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) közös nyilatkozatban jelezte, hogy az „új” törvény semmit nem old meg: „A törvényalkotók teljes egészében figyelmen kívül hagyták a magyar és más kisebbségi szervezetek által korábban megfogalmazott konstruktív javaslatokat. A jogszabály gyakorlatilag megerősíti az oktatási és nyelvtörvényben korábban kodifikált jogszűkítéseket, illetve újabbakat is eszközöl. Így például nem garantálja a kompakt nemzetiségi letelepedési térségek megőrzését, illetve a nemzetiségi szimbólumok használatát sem. A törvény a kisebbségi jogokat kizárólag a kisebbségekhez tartozó személyek egyénileg gyakorolható jogaként értelmezi, ami megfosztja a nemzeti kisebbségeket (azok közösségeit, szervezeteit) bármiféle intézményesen gyakorolható politikai, oktatási, nyelvi jogok érvényesítésétől, s így saját sorsuk befolyásolásának lehetőségétől is” – áll a közleményben.
Így nem lesz EU-tagság
Márpedig Ukrajnának égető szüksége volna arra, hogy az EU felé tett vállalásait betartsa – a nagy tagállamok körében ugyanis egyáltalán nem egyértelmű az ukrán EU-tagság támogatottsága. Emmanuel Macron francia elnök szerint az ország csatlakozása „minden valószínűség szerint évtizedekre” van még – s nyilván nem nehéz elképzelni, hogy az ukrajnai helyzet esetleges rendezése keretében az ukrán EU-tagság megakadályozása egy olyan engedmény, amit a nagy nyugat-európai tagállamok annak ellenére is könnyedén megtehetnek majd Oroszország felé, hogy a közép-európai tagállamok (Magyarországot is beleértve) eminens érdeküknek tartják Ukrajna uniós integrációját.
Nem csoda, hogy az ukrán vállalások teljesítése a Politico – a Bizottság szócsöve – szerint összességében elégtelen: „gyorsabb a vártnál, de két lépés előre, és egy (nagyon aggasztó) lépés hátra”.
Nyitókép: MTI/AP/Efrem Lukackij