Német szocdem: Németország felelős a migrációs problémáért

Cikket írt Sigmar Gabriel német szocdem politikus, volt alkancellár és külügyminiszter a Tagesspiegelbe „A német kérkedést be kell fejezni” címmel.

Gabriel szerint Németország úgy tekint magára, mint a jó, a humánus és a helyes európai védelmezőjére, de anélkül, hogy más európaiak véleményét kikérné. Úgy látja: a német hozzáállás a partnerországokban frusztrációt vált ki.

A migráció kapcsán Sigmar Gabriel azt írja: nem a menekültek befogadását elutasító „elmaradott” kelet-európaiak okozták Európának a problémát, hanem a németek felelősek érte. Amikor 2015 őszén a németek túlnyomó többsége azt gondolta, hogy egy nagyszerű gesztussal bizonyítják az emberségüket, a legtöbb európai tagország megzsarolva érezte magát. A  szocdem politikus önkritikusan elismeri, ezt akkor ő sem látta. Steinmeier külügyminiszterrel együtt Gabriel is támogatta Merkel kancellár javaslatát, hogy a Budapesten feltorlódott menekülteket Ausztrián keresztül Németországba engedjék.

Arrogancia

Gabriel úgy látja: a németek túláradó segítőkészsége a német kormányt is meglepte, úgy látszódott, hogy a nacionalista és embertelen Németország végleg a múlté. Ugyanakkor miközben a németek a saját erkölcsiségüket ünnepelték, a szomszédok azt látták: Németország jelentős biztonsági kockázatokat vesz a nyakába, és hiányzik mindenféle egyeztetés a szomszédokkal. Ami a németeknél a humanitárius impulzust követte, azt Európa nagy részében arroganciaként fogták fel: „Ti hívtátok meg a menekülteket, és most mi vegyük át őket?” – hangzott Gabriel szerint a politikusok szemrehányása a kikapcsolt mikrofonok mögött.

A volt miniszter most úgy látja: hamar világossá vált: nem a menekültek befogadását elutasító „elmaradott” kelet-európaiak okozták Európának a problémát, hanem a németek felelősek érte. A németek a külső szabadság árát a belső szabadság elvesztésével fizették meg. Ennek azonban nem voltak tudatában, „kormányzati cselekvésünk inkább tűnik intuitívnak, mint politikailag mérlegeltnek”.

A szocdem politikus szerint a németek számára a saját cselekvésük szinte érdek nélkülinek tűnik fel: úgy látják, hogy amit tettek, azt nem a német érdekeket követve tették, hanem abból a meggyőződésből, hogy a jó, a humánus és a helyes, valamint Európa érdekében cselekednek – de anélkül, hogy megkérdeznék erről a többi európait. 

Cudar valóság

Szerinte a németek gyakran beérik azzal, hogy a vágyak birodalmában tartózkodjanak, és ennek során még fölényben is érzik magukat azokkal szemben, akik az itt és most cudar valóságához ragaszkodnak. Úgy látja: a partnerországok úgy tekintenek Németországra, amelyik annyira hisz a saját jó küldetésében, hogy a körülötte lévőket már nem érti meg, sőt ignorálja, és lenéz rájuk.

Sigmar Gabriel kifejtette: a kelet-európaiak azt érzik, hogy a németek elsősorban a számukra kifizetődőt tartják szem előtt, és ezt a rossz érzésüket nem olyan könnyű megszüntetni. Gabriel szerint vissza kell térni ahhoz a német egyesülés előtti NSZK-időkhöz, amikor az európai szomszédokra, különösen a kisebb tagállamokra, mindig egyanrangú partnerként tekintettek, és nem törekedtek Európa morális vezetésére.