A konfliktuskereső Orbán

„Az Orbán-rezsim egy tökéletes, kiteljesült autokrácia, ezért a megítélésében el kell felejteni a szokásos sablonokat, mint amilyen a konfliktusok kerülése. Ennek a rezsimnek a vészhelyzet, a jól ápolt konfliktusok rendszerének működtetése az életeleme. Befelé eljátssza a megváltót és biztonságot ígér a halmozódó válságok viharában. Félelmet kelt és erre a félelemre építi a hatalmát. A nyelvi zsonglőrködés módszerével mindig megtalálja a saját maga által kiváltott bajok/keservek okozóját másokban: ennek a felelősség elhárító nagyiparnak a terméke a háborúpárti és békepárti magatartás ütköztetésének túlhasznált panelje, ami az orwelli nyelvhasználat mélypontja.

Az Orbán-rezsim tehát a nemzetközi konfliktusok parazitája, azokon élősködik a saját felelőssége elhárítására. De az idei év éppen arról szól, hogy kemény korlátokba ütközött, és ez a stratégia kudarcra van ítélve. Az ukrán háború nemcsak teret nyitott a gátlástalan »békepárti« hazudozásnak mint önvédelemnek, hanem az EU egész működését annyira megzavarta, hogy a sokáig vonakodó Unió is belátta, Orbán ámokfutását meg kell állítani.

Ennek természetesen komoly hatása van a magyar belpolitikára is, amelyben ez a nemzetközi ámokfutás és a belső országrontás még erőteljesebben érvényesül. Az egész idei évet végigkísérik majd az Orbán-kormány által megtervezett konfliktusok: a közegészségügy és a közoktatás szereplőit a »rendteremtés« érdekében besorolták a rendőrminisztérium alá, vagyis ezen a területen a konfliktuskezelés helyett a szokott módon a konfliktusok felerősítése következett be.”

Nyitókép: Magyar Nemzet