Scruton úgy vált a liberálisok mumusává, hogy közben nem is olvasták őt – mondja Robert Grant irodalmár és filozófus, a brit konzervativizmus kutatója, a Glasgowi Egyetem oktatója, aki nemrég a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen adott elő. Interjúnk!
***
Lehetünk-e konzervatívok, ha nem hiszünk Istenben? Mit mondott erről Roger Scruton?
Nem hiszem, hogy azt az együgyű amerikai nézetet vallotta, mint például Kirk és Buckley, hogy a konzervativizmusnak szükségszerűen magában kell foglalnia az egyenes vallásos hitet, különösen az ábrahámi vallások Istenében való hitet.
Nem vagyok benne biztos, hogy Scruton maga is hitt Istenben a hit hétköznapi, normális értelmében.
Jó kérdés, hogy valaha is közvetlenül megszólította-e őt, azaz imádkozott-e egyénileg Istenhez. Nem tudom elképzelni, hogy ezt tette volna, bár lehet, hogy időnként megpróbálta, remélve, hogy „működik". Elég boldog volt azonban ahhoz, hogy az ortodox gyakorlat szerinti közös istentiszteleten részt vegyen. És mint tudjuk, orgonán játszott a helyi, aprócska falusi templomában, ahol a rendszeres gyülekezet 3-4 főből állt. Autodidakta, hozzáértő, kissé nyers és készséges zongorista volt, bár első osztályú látványolvasó, de az orgonán sosem tanulta meg a pedálokat, így csak anélkül játszott.
Scruton ennek kapcsán Wagnerről is írt.
Richard Wagner ateizmusával nagyon szimpatikus és megértő volt, sőt, azt mondanám, hogy álláspontja nagyon közel állt Wagner álláspontjához. Sem ő, sem Wagner nem volt materialista vagy szekularista, és véleményem szerint teljesen jogosan. Wagner számára, mint tudjuk, maga a vallás reliktum volt, annak a következménye, hogy saját látens erényeinket egy felsőbbrendű, láthatatlan személynek tulajdonítjuk.
Amiben Wagner és Scruton – és én is – minden bizonnyal hittek/hiszünk, az a „szent”,
amely az emberekben, a karakterben, az eseményekben és a helyekben valósul meg. Persze ennek kimondása nem árulja el, hogy valójában mi tesz valamit szentté, és egy igazi hívő azt mondaná, hogy az csakis Isten lehet.
Nem tudnám, hogyan válaszoljak erre az ellenvetésre. Lehet-e hinni abban, hogy bizonyos dolgok és emberek szentek, anélkül, hogy hinnénk Istenben? A saját, nyilvánvalóan korlátozott tapasztalataim alapján csak igennel tudok válaszolni, de nincs kétségem afelől, hogy valaki azt válaszolja, hogy valójában én, Scruton és Wagner valóban hiszünk, hittünk Istenben, csak nem vagyunk, voltunk hajlandóak – büszkeségből, felvilágosult racionalizmusból, szkepticizmusból vagy bármi másból – ezt beismerni.