Németország rosszabb lesz, ha egy zöld-vörös-vörös kormányalakítással zárul a választás, akkor az ország „a mélypontra jut” – többek között erről is szó esett a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért rendezvényén.
2021. június 25. 14:48
p
20
3
42
Mentés
Beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót szervezett az MCC keretei között létrejött Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért az újbudai Hemingway étteremben, a meghívott vendégek Klaus-Rüdiger Mai német történész, a „Mi alakítjuk a jövőt!” című könyv szerzője és Michael Fleissner, a Kosmos Könyvkiadó ügyvezetője voltak.
A beszélgetés kezdetén Szalai Zoltán MCC-főigazgató (és a Mandiner hetilap főszerkesztője) mondott köszöntőt: mint kiemelte, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért már eddig is hívott meg német értelmiségieket, és a jövőben is tervez német, osztrák és svájci kutatókat, értelmiségieket meghívni Magyarországra.
Bauer Bence, az intézet igazgatója és a beszélgetés moderátora azzal nyitotta meg a beszélgetést, hogy
magyar-német összefüggésben igenis van helye a vitának és az érvelésnek.
Szerinte a német társadalom ideges, az emberek úgy érzik, hogy nem tudják elmondani a véleményüket. A migrációs válság, a klímamozgalom óta látszik, hogy vannak erők, amik át kívánják építeni Európát. A könyv szerinte nem pesszimista, azt mondja, a jövő a miénk, a felnőtt polgároké. Olyan fogalmak, mint haza, nemzet, kultúra nekünk, magyaroknak egyértelműek, de egyes németeknek sokszor nem, de a szerző eközben élesen elhatárolódik az AfD-től is.
A kiadóvezető Fleisner szerint unják az emberek a politikát Németországban, az álláspontok egyre szélsőségesebbek. De hagyományosan erős a polgári közép, amely alaposan érdeklődik a témák iránt. A jövőre vonatkozó orientációhoz elemezni kell a dolgokat, az olvasó számára hidat kell építeni. A nagyon szoros véleményfolyosóról le kell térni, nehogy elnyomja az embert. Ezért büszke a kiadott könyvre, és hogy Budapesten „a szabadság egyik városában” mutathatja be.
Mai egy kifejezésre vonatkozó kérdést kapott, mellyel könyvében rendre él: mi is az a „great reset”? Mai válasza szerint nagy korszakváltások vannak a történelemben, de ő inkább paradigmaváltásnak nevezi, a társadalmi paradigma változik meg. Ilyen a késő ókorból a középkorba, vagy a középkorból a koraújkorba való átlépés. A német vitában is az zavarja, hogy az érvek felületesek. Az emberek vagy egészen elfogultak Angela Merkel iránt vagy vele szemben. Ennél mélyebben rejlő elmozdulások is vannak pedig. A csúcspolitikusok nem csak cselekednek, de reagálnak a változásokra is, és ezek a változások igenis megtörténnek.
A great reset is ilyen stratégia. A nagyszabású átalakítás egy olyan szó, amit egy magyar közgazdász, Polányi Károly talált ki: szerinte a kapitalista piac a politika nyúlványává válik, a politikusok döntenek, hogy mi legyen a gazdaságban. A későmarxista válságelmélet szerint a kapitalizmus folyamatosan gyártja a válságokat, például a klímaválságot. Odáig még nem jutottak el ma Németországban, hogy a járványt is ez okozta, de oda igen, hogy a válságok nélküli társadalomért vagy meg kell szüntetni a kapitalizmust, vagy meg kell reformálni, hogy megőrizzük.
A változási javaslatok mind egy irányba, az ökoszociális irányba, a szabad piac korlátozásának irányába mutatnak.
Ez viszont a kapitalizmus alapjának megtámadása. De „nekünk szociális piacgazdaságunk van Németországban”, tehát ez „a jólét rombolását” jelentené. „Én ezt azért írtam meg, mert Németország esetében a választandó út, hogy a szociális piacgazdaságot újra felfedezzük, és felszabadítsuk a szubvenciók és támogatások gúzsából” – közölte Mai. A Zöldek azt mondták, hogy a politika megadja az irányt, aztán jöhet a vállalkozás, ez a szerzőt arra emlékezteti, amikor Sztálin kijelentette: a politika megadja az irányt, aztán cselekednek a káderek.
Bauer Bence, Klaus-Rüdiger Mai, Michael Fleissner és Szalai Zoltán
Mai szerint érdekátfedés van a baloldal és a nagytőke között. Nancy Fraser amerikai filozófust idézi arra, hogy a baloldali erők Amerikában szövetséget kötöttek a szolgáltató szektorral, pl. a Szilícium-völggyel, a pénzüggyel. Egyrészt pénzügyi támogatást, másrészt társadalmi tőkét kapnak tőlük. A zöld termékek gyártása egy új és nagy üzlet, de az összes említett erőnek semmi köze sincsen a polgárok 80%-a életéhez. Idézi, hogy Fraser szerint is a dolgok után szalad a baloldal. A kérdés, hogy mi hogyan alakítjuk a jövőt, a polgárok érvényesítik-e érdekeiket. A polgárok érdeke a jólét és biztonság.
A cél, hogy a gyerekek jobban éljenek, mint a szüleik, s hogy a kultúrából, a hagyományból építkezhessenek.
Fleissner felveti, hogy Sahra Wagenknecht baloldali politikus könyvét nem ő adta ki ugyan, de szerinte értékes, mert megszólítja a divatbalosokat, akiket a jobboldal nem tud megszólítani. Wagenknecht elmondja nekik, hogy ők nem szocialisták, csak nem akarnak senkivel szembe kerülni, ezért balosan viselkedtek. Ez nem rossz üzenet részéről, mert elkezdenek gondolkodni, honnan származik a jólétük: a sikeres gazdaságból. Fleissner szerint itt, Magyarországon is példaértékű a gazdaságpolitika. Úgy látja: Németországban is jó volt, de Merkel teljesen balra csúszott, mindent megkérdőjelezett, amit az újraegyesítéssel elértek. Ez forog kockán, így az a feladat, hogy megszólítsák az embereket, akik felismerik, hogy ez a választás most sorsfordító. Mai egyetért Wagenknechttel, hogy a baloldal elidegeníti az embereket.
Mait kelet-németországi gyökereiről kérdezte Bauer, ugyebár „van tapasztalata a diktatúrából”.
„Természetesen más a perspektívám, van tapasztalatom a diktatúrából” – felelte Mai. Nem akarja, hogy korlátozzák a szabadságot, ez egy fontos lecke. Az önéletrajzában is tisztázta, hogy ösztönzés, motiváció volt számára az első tüntetés, ahol járt. Negyvenen voltak, többen voltak náluk a kommunista titkosszolgák. Nem felejti el, hogy a tüntetés végére 150-en lettek, akik először nem is voltak velük, csak nézték, mi lesz az egész vége, majd csatlakoztak. Harminc évvel később hasonló érzése van.
A szabadság korlátozása az, amikor a médiában nem arról írnak, ami van, hanem arról, aminek lennie kéne – jelezte Mai. Ilyenek voltak pl. a 2015-ös határnyitásról szóló beszámolások. Mindig távolságot kellene tartani, de sajnos
az újságírók manapság aktivisták, és ami nem tetszik, nem mutatják be.
Ő tudja, mit jelent az irányított sajtó, viszont ma nem irányítják a médiamunkásokat, saját meggyőződésből teszik, amit tesznek. Sokan ellenállnak, vannak bizonyos sikereik, például a Tichys Einblick német konzervatív magazin fontos, pedig nem ismernék be a politikusok Berlinben, hogy olvassák. Mai széleskörű demokráciát javasol, felszólal a Zöldek árkorlátozási javaslata ellen, szerinte a piac „kreatív rombolást” csinál: amire nincs kereslet, az elhal, hiszen csak akkor marad meg, ha mesterségesen fenntartják, mint a zöld autókat. Csak a diktatúra követeli meg a bizalmat, a demokráciában rákérdez az ember a dolgokra. Sokak arról fantáziálnak egyenesen, hogy ha most sikerültek a korlátozó intézkedések, nem lehetne-e a klímaválság ellen is bevezetni ezeket. De Mai nem akar parancsgazdaságot, és az sem akarja, hogy a szabadságjogokat kijátsszák az élethez való jog ellen.
Végül a közelgő német választásokról és választójogról esett szó. Fleissner szerint Németország rosszabb lesz, ha egy zöld-vörös-vörös kormányalakítással zárul a választás, akkor az ország „a mélypontra jut”. Úgy látja: a német középvállalatokat tönkreverték, náluk a legmagasabbak az adók, tovább már nem lehet sanyargatni őket. Mai nem akart jósolni, de szerinte a CDU baja, hogy balra mozdultak el, a politikai versenytársaktól túl sok tartalmat vettek át azzal a felkiáltással, hogy „demoralizáljuk őket”. De ha mindig másoktól vesznek át dolgokat, előbb-utóbb azonosulnak velük. A CDU most már egy balközép párt, és nem jobbközép,
hiba volt tehát leépíteni a konzervatív szárnyat.
A polgárok – reménykedik benne –, felismerik, hogy egy zöld kormány nem lenne jó, a kancellárjelöltjük gyenge. Németország Mai szerint erősen aggódik, hogy milyen lenne egy zöld vezetés.
Rájuk szóltak, hogy nem szép dolog gyerekeket pincében tartani és megrontani, akkor se, ha másé, akkor se, ha a sajátod, és ettől a németek megváltoztak.
Sikerült akkora hírverést csapni egy sylti éneklés körül, hogy végül országszerte megaslágerré vált a migránsellenes rigmus. Sőt, már Trump is erre a zenére ropja. Francesca Rivafinoli írása.
Nemzeti lobogók, családok és világos üzenet. Ilyen volt a miniszterelnök beszéde.
p
9
0
16
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 42 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Nyugati Ádám
2021. június 25. 22:06
Engem elkeserít Németország önsorsrontása. Az idősebb generációból való német barátaim elvesztették derűjüket, apátiába merülve tekintenek az életükből még hátra lévő évekre. Az egyik baráti család 5 éve áttelepült Magyarországra. A szülők és két házas fiú gyermekük és azok gyermekei a szülőkkel egy négy lakásos társasházban laknak egy olyan kisvárosban, amelyben magyar és német tannyelvű iskola működik. A fiatalabb generációnak tetszik a magyarországi élet, de az időseknek hiányzik a német környezet. Nem értik, hogy mi történik a hazájukkal, zavarodottan keresik a korábbi rend felbomlásának okait, búslakodnak a régi szokások kihalása és az új szokások bornírt, természetellenes jellege felett. A nagyapa szomorúan állapította meg, hogy a szomszéd városban készített kézműves sör finomabb mint a német és még olcsóbb is. Amiről otthon már elszoktak, itt újból látogatják a német nyelvű istentiszteleteket. Csodálkoznak azon, hogy vasárnaponként a templomban szinte minden ülőhely foglalt, a nagyobb ünnepeken még az állóhelyek is tele vannak, ráadásul a hívők között sok az iskolás és a németül is jól értő és beszélő fiatal. A német anyanyelvű unokák a németen kívül folyékonyan beszélik a magyar nyelvet is, és a német szerzemények mellett éneklik a magyar dalokat és slágereket, szavalják a verseket. Nem jól van ez így. Németek nélkül szegényebb lesz a világ. A múltból örökölt magas kultúrának nincs folytatása. Az értékes, a közember számára is gyönyörködtető, katartikus és tanulságos művészi alkotások helyét a meghökkentés és az érdekesség, az érzékek felizgatása foglalta el. Sajnos a NATO létrehozása körül bábáskodó egyik politikusnak az a cinikus kívánsága miszerint a németeket lenn kell tartani túl jól teljesült. Persze a mai állapothoz a németség hitehagyottsága és különösen a politikai osztály megalkuvó asszisztálása vezetett. Nagy veszteség ez az összes európai népnek, köztük a magyarságnak is.
Nahát, a totális társadalmi-gazdasági összeroppanástól egy-két évtizednyire elkezdték emelgetni a fejüket? Micsoda életösztön, még a végén azt is elkezdik pedzegetni hogy vegyék le a lábukat a gázról, így csak félsebességgel fognak szakadékba rohanni
Nagyobb országokban lassan fordul a
szél, különösen, ha a jólét túl sok embert elvakít.
A német naptár ma - szerintem - 1930
körül jár. 2025-ben újra választás lesz.
Jó lenne egy nyugodt, biztos helyet találni magunknak addig!
Szívből remélem, hogy hamarosan megkapják a magukét a muszlimoktól. Sajnálom, hogy ez az átlagembereken fog csattanni, de tehettek volna ellene, ha nem lettek volna/ lennének birkák. Köszönjék a sorsukat az imádott Muttijuknak! Gratula!