Magyarok, románok és a székely emlékmű kálváriája – Egy szoborgyalázás nyomában

Ahogy arról lapunk is beszámolt, a hétvégén ismeretlen elkövetők rongálták meg a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművet; az eset nagy felháborodást keltett a város magyar lakosságának körében is. Az obeliszk oldalára a román trikolór színeit festették fel ismeretlenek.

Az incidenst követően a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tanácsosai azonnal intézkedtek, értesítették a hatóságokat, akik nyomozásba kezdtek. Az emlékoszlopot pedig már másnap megtisztították a Maros Megyei Múzeum munkatársai.

A város polgármestere, Soós Zoltán és alpolgármestere, Portik Vilmos is a helyszínre sietett, hogy felmérjék a károkat. Soós Zoltán elmondta, szerinte nem szabad reagálni a szándékos provokációra, és úgy gondolta, az ügynek talán köze lehet ahhoz, hogy személyében újra magyar polgármestere lett a városnak, ami sokaknak nem tetszhet. Ugyanakkor hangsúlyozta: „Nekünk az a fontos, hogy 

Egy túlélő emlékmű

A műalkotás azért is fontos a város kulturális életében, mert talán a legelső és egyben máig álló köztéri szobor Marosvásárhelyen. Az emlékművet 1875. június 27-én leleplezték le, és az 1854. március 10-én, a marosvásárhelyi Postaréten kivégzett három székely Habsburg-ellenes szabadságharcos (Török János, Horváth Károly és Gálfi Mihály) emléke előtt tisztelegtek vele.

2013 óta a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére minden évben, március 10-én összegyűlik itt a székelység, és autonómiatüntetést tart a téren. Az emlékmű egyébként az egyetlen marosvásárhelyi köztéri műalkotás, amely átvészelte a román hatalomátvételt követő szobordöntögető időszakot; bár már 1920-ban megcsonkították.

A só és a bors viszonya

Mivel ezúttal elég hamar eltűntették a rongálás nyomait, a lakosok közül sokan nem is láthatták a felfestett provokációt. „Nem tudom, mit akartak elérni, nem értem a célját. Ez a mű már évek óta itt áll, és még soha nem volt így meggyalázva” – értetlenkedett egy helyszínen éppen arra járó Kovács Egyed Ferenc.

Megkérdeztünk egy román fiatalt is, Raul Sebastiant, hogyan értékeli az eseményeket, illetve hogy látja a viszonyt a két nemzet között a városban. Szerinte jó a kapcsolat a románok és magyarok között: „Tiszteljük egymást, és megértjük egymás kultúráját. Én tényleg úgy látom, hogy jobb a helyzet, mint olyan városokban, amelyek etnikailag nem ennyire megosztottak” – fogalmazott Raul Sebastian.

Egyed László, egy másik vásárhelyi lakos szerint a probléma nem a hétköznapi emberek között születik, hanem

amely eltereli a figyelmet az egyéb, fontosabb problémákról. „Szerintem valakit felbújthattak erre. A román–magyar viszonyról pedig azt gondolom, hogy az átlagemberek megértik egymást, de vannak olyan politikai erők, akiknek érdekük, hogy eltusolják az olyan problémákat, mint hogy nagy az adó, vagy sokat fizetünk a számlákért. Szerintem, akik a nacionalizmusba burkolóznak, alacsony szinten gondolkodnak” – magyarázta a középkorú férfi.

Egy másik fiatalember, Liviu szerint a rongálás oka a románok magyarokkal szembeni utálata lehet, amit ő személy szerint nem ért. Csíkszeredai származása révén jól kijön a magyarsággal. Úgy gondolja, ez egy lokális probléma lehet, és a két nemzet kapcsolatát a következő hasonlattal illette: „Marosvásárhelyen a románok és magyarok kicsit olyanok, mint a só meg a bors. Találnak is meg utálják is egymást. Nem értik meg jól a másik nemzetet, de együtt tudnak működni, ha mindkét fél nyitott erre.”

A későbbiekben a polgármesteri hivatal térfigyelő kamerákkal szeretné megelőzni, hogy hasonló bűncselekmények megtörténhessenek. Nem először történt ugyanis ilyen eset a megyeszékhelyen. A választási kampány idején a „Marosvásárhely Székely föld kapuja” feliratot festették fel egy betonfalra a városban, amelyet szintén provokációnak minősítettek, hiszen a helytelen írás mellett a magyar zászló helyett olaszt sikerült felrajzolni. Azóta sem tudták megtalálni az elkövetőt, ahogy az ilyen esetek nagy többségénél általában.