Fico és az „álszentek”

„2002 óta minden választás előtt megkereste azt a témát, amivel ezt üzenhette a választóknak: Mi tudjuk, mi a megoldás, és egy-kettőre rendet is tennénk, de az Európai Unió és az emberi jogok álszent védelmezői nem engedik. A tavalyi államfőválasztás előtt például azt mondta, »a romák helyzete valóban rendkívüli, és ezt csak rendkívüli intézkedésekkel lehetne megoldani, de az emberi jogok miatt nem lehet.«

Fico tehát úgy tekint az emberi és szabadságjogokra, mint akadályozó tényezőkre, amelyek gátolják elképzelései és »rendkívüli intézkedései« végrehajtásában, és már önmagában ez alkalmatlanná teszi a miniszterelnöki poszt betöltésére. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata Szlovákiában is érvényes, 1990. november 17-e óta. A szlovák alkotmány teljes második cikkelye ezek garantálásával foglalkozik, 2009 óta pedig érvényes az EU alapjogi chartája is. És a kormányfő hivatalba lépésekor ezek megtartására esküszik fel.

Egy kormányfőnek gondolnia sem szabad arra, hogy bármilyen problémát vagy válsághelyzetet, amely országát vagy az uniót érinti, az emberi jogok megkerülésével oldjon meg. Az alkotmány, az ENSZ egyetemes nyilatkozata vagy a charta betartása nem valamiféle álszenteskedés, hanem pontosan az, ami megkülönböztet egy demokráciát az autoriter vagy totalitárius rezsimektől.”