Kormányfő a silóban

Nyitókép forrása: Facebook

„Az az egy nyugtat meg, hogy a miniszterelnök most nem figyel rám igazán. Ő a silóban tartózkodik. Vagy a szigeten, ezt még tisztázni kell. Mert a zártkörű kampánynyitóját a silóban tartotta, pontosabban magtárban, a megbízható hívek ott gyűltek össze, előre nem hírelve. Magukban. Illetve magokban.

A siló azért jutott eszembe, mert volt egy ilyen című sci-fi tévésorozat, amelyben a vezető egy elzárt silóban tartja híveit, mondván, a szabad világ odakint veszélyes és élhetetlen. A mi kormányfőnk a silóban megígérte az oda beeresztetteknek, hogy ha »fegyvert adnak a kezébe« (értsd: hatalmat kap), akkor − mint magát jellemzi − »lövök én mindenre, ami mozog, meg suhintok oda, ahova kell, de csak akkor, ha van a kezemben eszköz«.

Ez tényleg roppant megnyugtató. Bár nem is annyira, mert egy magtárban nem ajánlatos lövöldözni, még eltalál valakit, vagy belelő egy zsákba, és kifolyik a gabona. Talán elég volna csak suhintani, szerintem attól is megijed az ellen, mármint azok ott Brüsszelben, akik a magyar gazdákat tönkre akarják tenni. Mert azt akarják, az a sok agrártámogatás csak álcázásul érkezett hozzánk.

Viszont felmerült a sziget is, mint tartózkodási hely. Ez az, ami megzavar egy kicsit. Akkor most siló (magtár) vagy sziget? Baj esetére mégiscsak kellene tudnunk, éppen hol a miniszterelnök. (Esküszöm, én csak végső esetben zavarnám, ki szereti, ha lövöldözés vagy suhintás közben elterelik a figyelmét!) Egy másik rendezvényt, a világ jobboldali ultráinak budapesti találkozóját, az ún. CPAC-et azzal nyitotta meg, hogy »miközben egész Európát elöntötte a progresszív liberális óceán, itt megmaradt egy konzervatív sziget«.

Azt hiszem, egy szigeten épült magtárról lehet szó. A jobbak az utóbbiban húzódnak össze, onnan semmiképpen sem sodródhatnak be az óceánba. Nekünk, többieknek csak a sziget silótlan részei jutnak. Bevallom, én szándékosan is a partközelbe merészkednék.

Valahogy szívesebben tennék pár tempót a progresszív liberális óceán hullámaiban, nem zavar sem a haladás, sem a szabadelvűség.

Elhiszem, jó a szigeten is. Oda nem engednek be »NGO-kat, gyanús szakértőket és szélfújta akadémikusokat«. Orbán megmondta a CPAC-en: azok többé nem mondhatják meg a tutit a politikusok helyett. Nekem viszont semmi különösebb bajom az NGO-kkal, a szakértőkkel és akadémikusokkal, némely politikussal annál több.

Tudom ám, miért kellett Orbánnak a pár száz lelkes szép kis faluban, melynek 70 százaléka Fidesz-szavazó, épp a magtárba mennie. Jelképes helyszínnek szánta, ahol »falusi miniszterelnökként« jellemezhette magát.

Visszahúzódott biztosabbnak tekintett szavazóbázisába, szembeállítva őket a városi Magyarországgal, ahol a gyerekeik élnek. Akik természetesen nem értékesebbek vagy okosabbak a falusiaknál, de óhatatlanul több tájékozódási és iskolázási lehetőségük van, jobban eléri őket a modernizáció és a világiasodás szele. Kikacsintgatnak a Fidesz egyenvilágnézetéből.

Itt a régi-új mesterséges, nemzetmegosztó árok. A nemzeti eszme legharsányabb kisajátítójától.

Régen nagy tereken kampányolt. Most a silóban. A maga szigetén. Ott lődöz és suhintgat.”