„Mit szűrhetünk le tapasztalatként a krízisből? Alapvető gond, hogy a görög gazdaság annak idején nem volt kellőképpen felkészülve az euró bevezetésére, amit az uniós átlagtól jócskán elmaradó, egy főre jutó GDP is jelez. Amikor a magyar euróról esik szó, nem véletlen a párhuzam: általában azok az országok tudtak sikeresen csatlakozni a közös pénzt használó valutaövezethez, amelyek reálgazdasági felzárkózást is végrehajtottak. Ráadásul Görögország esetében az állam sem tudja régóta betölteni maradéktalanul a funkcióit: korábban korrupt, tehetetlen kabinetek kezében volt a kormányrúd.
Közben Budapestről örömmel nyugtázhatjuk, hogy a magyar forint árfolyama háromhetes csúcsra emelkedett az euróval szembeni jegyzésekben, és az állampapírpiac sem dőlt be. Ez azért rendkívül pozitív fejlemény, mert pénzügyi-gazdasági krach esetén a magyar piac is fókuszba kerül, hiszen még mindig nagy a devizakitettségünk.
A magyar helyzetben az volt a sajátos, hogy a külföldiek jelentős mértékben eladtak ugyan forintállampapírokat, de ezt a hazai piac, azaz a belföldi befektetők nagyon könnyedén meg tudták venni. Ebben szerepe van a kisbefektetőknek is, hiszen az államadósság finanszírozási igényének nagyobb részét az elmúlt időszakban a lakosság biztosította. Egy válsághelyzetben ugyanis a bizonytalanság jelenti a legfőbb problémát, amikor a befektetők nem tudják, hogy jobbra vagy balra leng ki az inga. Ilyenkor mindenki kivár és megpróbál ráülni a pénzére, nem fekteti be.”