Kelet-nyugati apartheid fal

„Azután felvettek bennünket az Európai Unióba. A Roosevelt és Churchill által a szovjetek prédájának odalökött tíz közép- és kelet-európai országot még 2014-ben is, tíz évvel csatlakozásunk után is az »új tagállamoknak« nevezték a Németország irányítása nyomán szerencsére már a halála felé masírozó unióban.

Amely nem vette észre, hogy tíz időzített bombát olvaszt magába, természetesen piacaival egyetemben. Olyan országokat, amelyek mentalitása éppen a szovjet leigázás hosszú évtizedei eredményeként homlokegyenest eltér Nyugat-Európa azon országaiétól, amelyeknek Orbántól Kaczynskiig, vagy a nem politikailag korrekten nyávogó macskákig mindenről azonnal Hitler jut eszükbe. Beleértve azt a Magyarországot, amelynek hétszázezer polgárát hurcolták el a kommunista tömeggyilkosok a Szovjetunióba, és akik közül csak igen kevesen tértek haza.

Ezeket az országokat – de ideje már kimondani! – csatlakozásuktól kezdve a nyugatiak mélységesen lenézik. Büdös lábú tahóknak tekintik őket és lakóikat. 

Olyan országoknak, amelyek polgárai ellen ma Nyugat-Európában retorzió nélkül mindenfajta negatív diszkrimináció, utálat és médiabeli gyűlöletkeltés megengedett. Amely diszkriminációnak, hacsak töredéke is másfajta etnikum ellen irányul, börtön vagy gigantikus pénzbüntetés a kimenetele.

Ez a magát agyonverő, a valósággal szembenézni nem merő és nem hajlandó Európa – Németország őrültje, a gyermektelen Merkel Mutti vezetésével – migránskatasztrófája vergődésében Magyarországot meri figyelmeztetni, hogy legyen hálás neki, amiért 1956-ban magyar menekülteket fogadott be. Ne inkább a halálosan megalkuvó, gyáva Nyugat legyen hálás az 1956-ban szinte puszta kézzel a Roosevelt és Churchill bűnrészességével Sztálinnak/Rákosinak odadobott Magyarországot megszálló szovjet tankoknak és helyi ávósainak nekimenő pesti srácoknak?”