Volt szerencsém látni Lukácsy György filmjét, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotást
Nem az 56 utáni megtorlós-vérengzős kor volt ez, hanem már az a Magyarország, melyhez a mai közelebb van, mint az 56 utáni vérengzős.
„Kun páter a ’nyilasterror’ jelképes figurája lett, pedig nem volt vérszomjas figura.”
„Kun páter a ’nyilasterror’ jelképes figurája lett, pedig nem volt vérszomjas figura. Érzékletes jellemzését adta Marschalkó Lajos, aki szerint, míg Hain Péter számára a terror szükséges rossz volt, Endre László számára szükséges jó, addig Kun páter számára egyszerűen csak szükséges. Ha úgy érezte, hogy a hungarizmus megköveteli, akkor akasztott, ha nem látott más megoldást, akkor skrupulus nélkül lövetett, de nem akart ’vérben fürdeni’, mint ahogy Lévai Jenő háború után megjelent könyvében szerepel.”
A totalitárius, tömeggyilkos diktatúrák tetteinek és azok felelőseinek relativizálása elfogadhatatlan. Az itt olvasható bekezdés egy Csunderlik-parafrázis. Szamuely Tibor vörösterrorista rémtetteit relativizálni éppúgy megengedhetetlen, amint a nyilas rémuralom bármilyen mentegetése is az volna.