Kommentpokol tornácán a Mandiner

„A mandiner.hu szerkesztői tévedésből vagy virtusból kétszer is kirakták oldalukra a Magyar Nemzetben múlt héten megjelent publicisztikámat. Előbb az írásnak azt a részét emelték ki, ahol hitet teszek az elemi humánum és a nők jogegyenlősége mellett, másodszor a gender-szektával való konfliktusomra vonatkozó részletet ollóztak ki a szövegből, hogy a cikket azzal reprezentálják. Az írás a két esetben szóról szóra megegyezik, egyedül a kiemelt idézetek különböznek. A mandiner.hu közössége az első esetben diszlájkokkal sújtotta az írást, a másik esetben lájkokkal honorálta – ez pedig két jelenséget is megvilágít: 1. a média akár idézetek puszta kiválasztásával is képes manipulálni a felhasználók véleményét, akik a végsőkig kiszolgáltatottak a nyilvánosságot uraló, fülsiketítő hír- és klikkversenyben; 2. a magyar nyelvű web legszennyesebb trollketrecét lakó söpredék legfeljebb két mondat elolvasására hajlandó, mielőtt tetszését vagy elutasítását kinyilvánítja.

A mandiner.hu azért érdekes orgánum, mert szerzőinek és szerkesztőinek nagyobb része mérsékelt, középutas konzervatív – az én ízlésemnek ugyan túlzott mértékű a Reagen és a Thatcher iránti imádat, a piacpropaganda meg a két világháború közti világ idealizálása, de tagadhatatlan, hogy a mandiner.hu szerkesztőségének tagjai európai figurák. Épp ennyire nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a kommentmezőkben a hazai internet segglyuka tárul fel: hordába verődő nyilas házmesterek, ideológiailag Szálasi és Csurka közt rekedt, nyugger-mentalitású, szélsőjobbos trollok tömegesen demózzák maguknak, hogy ők Adenauer, de Gaulle és Churchill szellemi örökösei. Olyan benyomást keltenek, mint azok a Slayer- és Metallica-pólós rocker-kinézetű csávók, akik a hatodik whiskey-kóla után máris önfeledten gajdolják, hogy »kék a szeme, arca csupa derű«.

Hasznos lelki gyakorlat időről időre végigolvasni a mandiner.hu cikkeinek címeit, valamint az azokhoz tartozó lájkok és diszlájkok arányait, s mintha egy feneketlen kútba nézne az ember: feltárul egy nullákból és egyesekből fonódó pokol, melynek mélyén egy megválthatatlan proli csürhe tudattalanjának démonai fenik késeiket mindenre, ami kicsit is emberi, s ami ezért számukra nem hozzáférhető.”