A ruha (is) teszi az ellenforradalmárt?

„Az egalitarizmus épeszű emberekhez méltatlan ostobasága, amely az embereket egyenlőnek szeretné látni az öltözködés területén is pusztító munkát végez. Nem nehéz belátni, hogy a különbségek kiegyenlítésével, elmosásával csak szegényebbé és szürkébbé válik  társadalom. Az uniszex divat a nemek összemosását szorgalmazza, az öltözködés terén dívó infantilis fiataloskodás a korosztályok közötti különbségeket iktatja ki. A bármikor bevethető »sportos lazaság« a hétköznap és az ünnepnap különbségét is semmivé teszi. Minden nap ünnep és egyik sem az. 

A forradalmi lelkület számára elviselhetetlen a választékosság és a különbségtétel. Mindent mindennel egyenlővé akar tenni, hogy a lélek sötét mélységeinek legalantasabb rejtett sóvárgásai büntetlenül tombolva törhessenek a felszínre. 

Ha az öltözködés révén kifejezésre jut a származás, státusz, a nem, a kor, a családi állapot, a személyiség, a hivatás és sok más dolog, akkor az emberek közötti viszonyok megszilárdulnak és hierarchikussá válnak. Az öltözködés terén tehát minden rendezettség és választékosság a forradalom ellen hat. A forradalmárok romantikus csapzottsága, üres érzékisége és elviselhetetlen, alpári igénytelensége mindenhol bomlaszt, amerre csak megfordulnak. 

Mielőtt bármit mondanánk ennek az elbizakodott hippi söpredéknek, a megjelenésünkkel kell egyértelművé tennünk, hogy mi más szabályok szerint játsszuk az élet nevű játékot, mint ők. Kihangsúlyozzuk a szép és a csúnya, a jó és rossz, az igaz és a hamis közötti különbséget. Nagyon jól tudjuk, hogy a szépség nem relatív. Az szép, ami szabályos. Az esztétikai ellenforradalom szükségességéről szóló bejegyzésünkben (ami ITT olvasható) már idéztük, de álljon itt újra Szókratész felfogása a szépségről: »minden ott jó és szép, ahol helyénvaló«. Ez az elv ellenáll a divatoknak és a forradalmárok mindenek viszonylagosságáról szóló üres locsogásának.”