Aszad vagy nem-Aszad? Nem ez itt a kérdés!

„Egy biztos: ha a nyugati tervek sikerülnek, vagyis Aszadnak és rezsimjének mennie kell, akkor legnagyobb eséllyel vagy egy iszlamista diktatúra, vagy egy tizenöt éves polgárháború következik, ahogy Libanonban már lezajlott (1975-90) és ami Líbiában már évek óta tart. Aszadnak elvben még megvan a lehetősége egy restaurációra és konszolidációra, ha a nemzetközi közösség is úgy akarja. Mi magyarok, pontosan tudjuk, hogy a véres harcok és a kemény rendteremtés után is van élet, az elmúlt bő másfél évszázad emblematikus vezetői mind véreskezű figurából váltak egy rendszer joviális jelképeivé, hogy aztán a nemzetközi helyzet hatására rendszerük összeomoljon. (Ferenc József a szabadságharc eltiprója éppen az I. világháború alatt halt meg, hogy ne érje meg birodalma szétesését, Horthy Miklós a fehérterror után stabilan állhatott az ország élén a második világháborúig, majd Kádár János, az ’56-os forradalom vérbe fojtása és a megtorlások után konszolidálta a rendszerét, amit csak a kommunizmus európai bukása söpört el.)

A kérdés tehát egyáltalán nem az, hogy Aszad vagy nem-Aszad. A kérdés, hogy a térségbeli középhatalmak és a nagyhatalmak közös nevezőre tudnak-e jutni, vagy melyikük tudja érvényesíteni az akaratát? Majd milyen reális berendezkedést tudnak biztosítani Szíriának? Ennek a keretében dől majd el Aszad sorsa. Aki most már csak egy figura a táblán, többé nem tevékeny irányítója a játszmának.

Ez természetesen nem von le semmit abból a tényből, hogy az Aszad-rendszerhez sok vér tapad, ahogy oly sok másik állam mostani és korábbi vezetőjéhez, akik nem kerültek semmiféle jogi felelősségre vonás alá, mert rendszereik még állnak.”