Kárpát-medencei titokkönyvek

2017. január 09. 16:22

A 100–150 éve kialakult magyar nemzettudat főbb kereteibe annó a szomszédos népek nagyon kevés helyet kaptak.

2017. január 09. 16:22
Kollai István
Új Szó

„Mély titokkönyvként fekszik előttünk a Felföld – mondja mintegy 180 évvel ezelőtt Kazinczy Gábor, a reformkor egyik tudós-politikusa. »Mintha világtenger szigetelne el bennünket, távol hisszük magunktól, érdekeinktől« a szlovákokat, akkori megfogalmazásban tótokat – veti fel önkritikusan Kazinczy, aki szerint a Felföldnek van egy olyan könyvtára, amit a magyarok nem olvasnak. Azóta majdnem kétszáz év eltelt, és a szlovákok távolabb kerültek Magyarországtól, mint azt a reformkori szerző talán valaha is képzelte. Az egykori Felföld helyén ma egy szlovák állam van, a Kárpát-medencei közös múlttal kapcsolatos »titokkönyvek« pedig továbbra sem számítanak népszerű olvasmányoknak a magyarok, szlovákok, románok, szerbek könyvtáraiban.

Most hagyjuk a szomszédokat, és seperjünk kicsit a saját házunk táján: a 100–150 éve kialakult magyar nemzettudat főbb kereteibe annó a szomszédos népek nagyon kevés helyet kaptak, és ez később az egymást váltó rezsimek alatt sem változott. Ez igaz a rendszerváltás utáni időszakra is: mind a baloldali-liberális, mind a nemzeti-konzervatív irány elhanyagolta ezt a kérdést. Előbbiek önmagában már az etnikai alapú identitáspolitikát sem tartották sokra, és inkább a nacionalizmus veszélyét magában hordozó erős nemzeti ideák »dekonstruálását«, leépítését tartották volna helyesnek.

A magyar jobboldal pedig a közép-európai érdeklődése ellenére rendkívül óvatos és várakozó állásponton ragadt le a szomszédokkal való közös emlékezetkultúra kialakításában, elsősorban a szomszédból várva a pozitív lépéseket; addig pedig a magyar kisebbségeknek próbál amolyan szellemi hátvédként szolgálni. Ezt az »önvédelemre« építő reflexet erősíti, hogy a nemzeti-konzervatív oldalon a kommunista internacionalizmus szellemiségével szembeni restaurálás végül jóval fontosabbnak bizonyult, mintsem hogy a szomszéd népekkel való közös emlékezetkultúra kialakítása előtérbe került volna.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kispufi
2017. január 11. 11:10
a baj abban a feloldhatatlan ellentmondásban van, hogy miközben igazad van, aközben nekem is.
Vhailor
2017. január 11. 11:09
Mégiscsak nagyképűre sikerült :) A magyarok főbűne nem az, hogy elnyomták a nemzetiségeket, nem az hogy lepaktáltak a törökökkel, vagy az ezzel ellentétes állítás, hogy nem küzdöttek eleget a szabadságért a Habsburgok ellen. Nem. A magyarok legnagyobb bűne a hübrisz - többnek, fejlettebbnek, magasabbrendűnek tartják magukat a szomszédnépeknél. Ez egyrész irritálja a szomszédnépeket másrészt pedig elvakítja a magyarok józan ítélőképességét. A saját erők túlbecsüléséhez, az ellenfél erejének lebecsüléséhez és végső soron téves, mondhatnánk akár tragikomédiába illő történelmi eseményekhez vezet - lásd az 1918-as év végétől 1919 nyaráig tartó eseménysorozatot.
kukorica-jancsi
2017. január 10. 18:55
A magyar nemzettudat nem 100-150 éve alakult ki, hanem sokkal régebben. Maga a szó is a nem-nemz-nemes szóbokorhoz tartozik. Hogy mást ne mondjak, lásd az egyébként horvát etnikumú Zrínyi Miklós "Ne bántsd a magyart!" jelszavát. 100-150 éve csak azok a torz és beteges nacionalizmusok alakultak ki, amelyek aztán történelmi Magyarország végéhez vezettek.
Devian
2017. január 10. 18:55
Nem a nemzettudat hanem a nacionalizmus alakult ki 150 éve. Szerintem a magyar nemzettudat több mint 1000 éves.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!