Közép-Európa a nyugalom szigete?

„Létezik persze egyfajta álomforgatókönyv. Eszerint Közép-Európa egyfajta civilizációs és értékrendi bástyaként, vagy a nyugalom szigeteként működhet, miközben Nyugat-Európa összeesik a multikulturalizmus okozta értékvesztés és a terrorizmus súlya alatt. A fiatalok a gondolatmenet szerint azért áramlanának vissza, mert a kultúrájuk, a gyökereik és a biztonságérzetük is erre ösztönzik őket, jó eséllyel pedig ez magával hozza a nyugati tőke egy részét is. Hiszen miért is ne működhetne úgy Közép-Európa, mint Ibiza, nyugdíjasparadicsomként és értékmegőrzőként? 

Az egészen biztos, hogy a közép-európai államok jövője attól függ, mennyire eredményesen tudják megfogni a saját fiataljaikat és/vagy visszacsábítani a régióba a Nyugatra távozó, képzett munkaerőt. Ha erre nem képesek, rohamos ütemben öregedik el a térség, hasonlóképpen a nyugati államokhoz, és saját maga is a bevándorlókra lesz utalva. A fiatalok visszatérése és megtartása azonban egyáltalán nem annyira egyszerű és nem is attól függ, fennáll-e valahol terrorveszély. Az életszínvonalbeli szakadék és a korlátozott érvényesülési lehetőségek miatt a jövőben is sokan indulnak útnak és a kivándorlók száma magasan meghaladja a visszatérőkét – legfeljebb nem Nagy-Britannia és Németország lesz a munkakeresők úti célja, hanem valamelyik más állam. Közép-Európában valóban nem fenyeget olyan mértékben a terrorveszély, mint a nyugati metropoliszokban. De ettől még nem válunk jobb és reménytelibb hellyé.”