Régiós nemzetek szövetsége

„Mi, közép-európaiak, sajátos módon, sajátos vonásainkkal és sajátos politikai kultúránkkal együtt vagyunk Európa szerves része; ahogyan Európát alkotja Winston Churchill és Charles de Gaulle, Robert Schuman és Konrad Adenauer, Helmut Schmidt és Helmut Kohl, ugyanúgy szerves részei Európának Václav Havel és Lech Walesa, Svejk, a derék katona és Bibó István, Vytautas Landsbergis és Orbán Viktor – és még sorolhatnám. Itt kell hozzátennünk: mi, magyarok és közép-európaiak a magunk módján, de mindig is őriztük az európai eszmeiséget, ezért nincs szükségünk arra, hogy bárki is kioktasson bennünket európaiságból: mi itthon vagyunk. (...)

És 1989–1990-ben, lám, mégis kinyíltak a kapuk előttünk, s azt hittük, mindez talán tényleg csak játék volt. De most, 25 év után kell ráeszmélnünk: egy új játék kezdődött Európában. Szabadságot vártunk, de szabadosságot kapunk helyette, totális individualizmust, a carpe diem szellemiségét, nihilizmust. Demokráciát vártunk, de helyette megkapjuk a globális pénzhatalom által az Európai Unió élére, illetve egyes tagállamok élére delegált bankárokat (lásd Papalekas, Monti stb.), s a markukban lévő »Muttit«. Újra meg akarjuk élni nemzetállamiságunkat, patriotizmusunkat, mint egykoron, a XVIII–XX. században a Nyugat tette, ám helyette megkapjuk a globális piac nemzetállamok feletti uralmát, a Schuman és Adenau­er által elképzelt keresztény Európa helyett Coudenhove-Kalergi Páneurópa-koncepciójában már megjelenő, vegyes lakosságú, kevert Eurábia szörnyű vízióját. Nemzetek Európája helyett a világkormányzás gondolatát és lassan gyakorlatát. Kereszténység helyett ateizmust kapunk, de olyan ateizmust, amely valamilyen bornírt, öngyűlölő, rejtett kíváncsiságot mutat az iszlám iránt, s végül családokra épülő Európát vártunk, ám kaptunk helyette LMBTI-csoportokat, a »mindig a más a szép« alapelvét és a svéd semleges vécéket.

Igen, ilyen is lett Nyugat-Európa. Mert Közép-Európa (s részben Délkelet-Európa) közben valamit, s nem is keveset megőrzött az elmúlt kétszáz év hagyományos európai értékeiből. Nem szeretnénk, hogy újra szétváljanak útjaink, Nyugat- és Közép-Európáé, hiszen összetartozunk vagy összetartoznánk, ám az biztos, hogy immáron a saját utunkat kell követnünk, hogy együtt tudjunk maradni.”