„Akkoriban elkötelezett katolikus neokon voltam, és nem igazán voltam azzal tisztában, hogy MacIntyre érvei oda vezethetnek, hogy megkérdőjelezem saját érveimet. A szöveg érvei bonyolultak és nehézkesek, de röviden összefoglalva arról szólnak, hogy a liberalizmus egy téves univerzalizmus. Amikor a felvilágosodás különféle filozófusai azt állítják, hogy rátaláltak a racionalitás alapelveire, amelyeket bármely értelmes felnőtt el kell, hogy fogadjon, MacIntyre szerint pusztán provinciálisak, és csak a szekuláris európaiak jellemző hiteit képviselik. MacIntyre itt az ismert posztmodern állásponttal kerül egy platformra, amelyet olyan filozófusok fogalmaztak meg, mint Nietzsche és Foucault, de ahelyett, hogy elfogadná az ő relativista következtetéseiket, inkább egy harmadik utat javasol.
MacIntyre azt állítja, hogy a tomizmus az egyetlen lehetséges alternatíva a másik két opcióhoz képest. És rávilágít a »kutatás hagyományának« két fontos tényezőjére. Először is: a tomizmus tudatosan történelmi. Azaz a már létező eredményekre épít anélkül, hogy az igazság a priori ismeretét vindikálná magának.
Másodszor: a tomizmus racionálisan igazolja a tekintélyt, a tanárok és a hagyomány múltbéli mestereinek tekintélyét. Minthogy a tekintély ezen formái szükségesek ahhoz, hogy a kutatásban előrehaladjunk, ezért racionálisan alátámasztottak. Szóval a felvilágosult értelmiségiek állításaival (sapere aude) és a professzoraik számonkéréseit elutasító ’68-os posztmodern radikálisok felfogásával szemben MacIntyre megvédi a kutatás hagyományainak tekintélyét.
De MacIntyre még ennél is tovább megy. Úgy érvel ugyanis, hogy a katolikus tomista hagyomány sikere azon múlik, hogy megmarad-e realistának és teistának, azaz megmarad-e a metafizikáról és természetes teológiáról alkotott, alapvető meggyőződésénél. Ehhez hasonlóan MacIntyre nem csak a tekintély racionalitását védi meg, hanem még a racionalitással kapcsolatos augusztiniánus álláspontot is megvédi, kivált ami az egyházi tekintélyt illeti. Megjegyezvén, hogy az ész véges – mindig hajlamos félrevezetni a büszkeség és más vétkek eredményeképpen – MacIntyre amellett érvel, hogy az egyházi tekintély fontos szerepet játszott a tomizmus történetében, azáltal előmozdítva a kutatást, hogy biztosította ezen hagyomány követőinek elkötelezettségét saját alapvetéseikhez. (…)