Amerikában érthető volna, de miért kell könyvet írni ma Magyarországon a melegházasság ellen? - kérdezte Stumpf András a Századvég kiadó által a budapesti Centrál kávéházban rendezett könyvbemutatón a kötet szerzőjét, Szilvay Gergelyt.
A szerző elmondta: a kiadói kérésen túl egyfajta „szent haragból” született meg a kötet, idegesítette ugyanis, hogy senki nem mer a témához nyúlni az ellenzői oldalról, illetve hogy a legtöbben nem tudnak igazán jól érvelni a melegházasság ellen, pedig szerinte nem nehéz. Ezért vállalta a kötet megírását, részint kötelességből, részint az érdekfeszítő intellektuális kihívás miatt.
Az is felháborító - tette hozzá -, hogy a melegmozgalom megpróbálja elérni, hogy komolyan csak a melegházasság és az LMBTQ-mozgalom más céljainak pártolói foglalkozzanak a kérdéskörrel: ha valaki úgy ellenzi céljaikat, hogy nem mélyedt el a témában, akkor tudatlannak kiáltják ki, ha pedig komolyan tájékozódik, másképp próbálják diszkreditálni.
Nem is beszélve arról, hogy pár évtizeddel ezelőttig még nem vágytak házasodni a melegek, mivel a házasságot elnyomó, szabadságellenes intézménynek tartották.
A kötet úgy épül fel, hogy összegyűjtötte a melegházasság melletti érveket, majd fejezetenként cáfolta őket. Így a kötet jó fele-kétharmada nem is közvetlen a melegházasságról szól, hanem a demokráciáról, a semleges államról, a posztmodern relativizmusról vagy például a hagyomány kérdésköréről.
A szerző leszögezte: ugyan az utolsó részben érinti azt a kérdést, hogy meg lehet-e racionálisan alapozni a vallási érvelést, mit mond a Biblia, és hogy megváltoztathatja-e a katolikus egyházi tanítást a pápa (nem), de alapvetően szekuláris érveket hoz fel a melegházasság ellen; a kötet ezen utolsó rész nélkül is kerek egész volna.
Hagyomány, férfi és nő
Szilvay leszögezte: számos esetben amúgy homoszexuális szerzőket idéz a melegházasság ellenzői között. Például a meleg Lee Harris az, aki elmagyarázza, miért teljesen legitim pusztán azzal érvelni a melegházasság ellenzői részéről, hogy az ellentétes a hagyománnyal, és hogy a hagyomány miért nem irracionális: egy kultúra értékeit, alapjait elsősorban készségként sajátítjuk el, nem folyamatos elméleti reflexió által. Az automatikus reakció pedig egyáltalán nem jelent irracionálisat.